Tartalék: bokszkesztyű, hogy ütőképes maradjon a céged

A tartalék megmentheti a céget. De nem akadályozza meg, hogy a cég megmentésre szoruljon...

Himer Csilla írása

blank
2020-07-05

Egy olyan tényezőt vizsgálunk most meg, amelyről rengeteget cikkeztek az utóbbi időben az üzleti médiában: a tartalékot. Ha csak a sajtóra hagyatkozol, és egy most érkezett marslakó szemével nézed ezt a tótágashelyzetet, akkor azt is hihetnéd, hogy a tartalék a csodaszer egy vállalkozás minden (pénzügyi) gondjára. Nézzük meg, hogy az olyan sokat emlegetett tartalék mekkora csodákra képes valójában! Biznisz a krízisben sorozatunk következő darabja, Himer Csilla billentyűzetéről.

Tartalék, te csodás!

Tartalék. Ahány embert megkérdezel, mind mást fog érteni rajta.

A nano- és mikrovállalkozó valószínűleg azt mondja, hogy a tartalék az a pénz, amit elpihentet a bankszámlán (vagy inkább valamelyik alszámlán), hogy ha baj van, legyen mihez nyúlni. Vagyis egyfajta vésztartalékként gondol rá. Ezzel az a gond, hogy a vállalkozók ritkán szokták meghatározni, hogy mi is az a vész, ami miatt ehhez az összeghez nyúlhatnak. Ezért jó néhányan szinte bármit képesek a vész kategóriájába sorolni, ha éppen valamire nagyon vágynak… A pénzügyes szemével nézve ez nem nevezhető a pénzügyi fegyelem pozitív megnyilvánulásának.

A könyvelő azt kérdezi majd, hogy milyen tartalék. Ő ugyanis ismer eredménytartalékot, tőketartalékot, lekötött tartalékot és értékelési tartalékot. Mindhez szerepel egy sor a vállalkozás mérlegében, de nem mindegyik létezik egy vállalkozás életében. (Vagyis a mérlegben csak az a fajta tartalék jelenik meg összegszerűen, amelyikhez valóban kapcsolódott az adott üzleti évben valamilyen gazdasági esemény.) Eredménytartalék például csak akkor, ha pl. a jegyzett tőkét leszállítják, és a leszállítás értékét eredménytartalékba teszik. Vagy más tartalékokból mozgatsz át ide pénzt. A számviteli törvény egész szép körjátékokat enged meg a különböző tartalékok között – persze szigorúan, taxatíve felsorolva, hogy melyek lehetnek ezek az esetek. Ezekkel most különösebben nem untatnék senkit – már csak azért sem, mert az ilyen fajta tartalékok teljesen másra jók, és másként képződnek, mint amire nekünk egy válság esetén szükségünk lenne.

A pénzügyes pedig azt mondja, hogy a tartalék az a pénzösszeg, amely meghatározott esetben mobilizálható, értékét pedig az határozza meg, hogy a vállalkozás működőképességét, azaz a működési költségeket mennyi időre szeretnénk biztosítani.

Most, hogy tisztáztuk, pénzügyi szempontból mit értünk tartalék alatt, nézzük meg, mire is képes valójában.

Sajnos a tartalék sok mindenre képes, de arra egészen biztosan nem, hogy bármilyen pénzügyi problémát megoldjon.

Egyvalamire jó, mégpedig erre: ha elapad a bevételünk, akkor az általunk belőtt ideig biztosan működésképesen tudjuk tartani vele a cégünket. Ízlelgessük ezt a mondatot falatonként!

Ha elapad a bevételünk

– ilyet az utóbbi három-négy hónapban éppen eleget láttunk. Komplett iparágak roskadtak össze, mert egyik napról a másikra zuhant nullára az árbevétel. Nem átmenetileg. A HORECA szegmenseiben pl. hónapokra visszamondtak mindent, a már megkötött szerződéseket is. Vagyis az alaphelyzet előállt: szükség van a tartalékra.

Az általunk belőtt ideig

– ez az, amit az előző pontban feladatként jelöltünk meg: meg kellett határozni, hogy mennyi időre legyen elegendő a tartalék, azaz mennyi ideig tartsunk ki vele (belőle). Hogy ez milyen hosszú időszak, annak két dologtól kell függenie:

1. a saját biztonságérzetünk – bár ez nem eléggé objektív kritérium, viszont nagyban segíti az éjszakai nyugodt alvást;

2. a beazonosított kockázati tényezők – na, ez már történelmi adatok alapján sokkal objektívebb megvilágításba helyezi a tartalékaink elvárható mértékét.

A kockázati tényezők beazonosítása megérne egy külön misét. Még tanácsadásokon is többalkalmas kutakodás, elemzés, eszmecsere eredményeképpen szoktak kialakulni az adott vállalkozásra vonatkozó, az adott helyzetben beazonosítható rizikófaktorok. Ha tehát nem tudjuk a vállalkozásra vonatkozóan elemezni – és ebben a cikkben biztosan nem tudjuk –, inkább lássuk a makrogazdasági környezetet.

Már az is sokat segít, ha egy kicsit visszalapozunk a történelemkönyvekben, vagy csak az interneten, és megnézzük, mikor volt utoljára világszintű válság.

Amit mindenki tud, ha álmából felébresztik is: 2008-ban. (Meg még előtte egy kicsit, és utána pár évig, de a válság ekkor vált globálissá.) Csakhogy ez csak féligazság. A gazdaságtörténetet azért hasznos ismerni, hogy tudjuk: a kapitalista gazdaságok ciklikusan működnek. Mit jelent ez? Némileg leegyszerűsítve azt, hogy a világgazdaságnak vannak felívelő és lejtmenetbe kapcsoló, akár beszakadó szakaszai, és ez a hullámzás rendszeresen ismétlődik. Egy-egy ilyen válságtól válságig tartó szakasz egy ciklus. Ezek a ciklusok akkor is jelentkeznek, ha nincsenek fatális hibák (mint az amerikai lakáspiaci lufi annak idején), és akkor is, ha nincsenek természeti katasztrófák.

A válság a rendszer része.

Tudható, hogy előbb-utóbb, átlagosan 7-10 évente eljön. Az, hogy most a komolyabb válság 12 évig váratott magára, az talán éppen azért volt, mert valamit azért mégis tanult a világ a 2008-as válságból.Történtek kiigazítások, néhol új szabályokat vezettek be ennek nyomán, és így a köztes ciklusok lényegesen kisebbek voltak minden országban. De azért léteztek.

Hogy mégsem tanultunk belőle eleget, azt az is mutatja, hogy már 2018 közepére – tehát a mostani válság előttre – sikerült a világ adósságállományát a 2008-as válság előtti szinthez képest megduplázni. A makrogazdasági elemzők azonban azt is elmondják, hogy a koronavírus-járvány a világgazdaságot és annak néhány fontos szereplőjét az üzleti ciklus stagnáló-csökkenő ágában érte; ezért is különösen nehéz felmérni a COVID–19 gazdasági-üzleti hatását. Kínában több ok miatt is megtorpanni látszott az addigi szinte töretlen, exponenciális gazdasági növekedés – noha éppen a környezeti degradáció miatt tudható volt, hogy mind keményebbek a növekedés korlátai. Az amerikai–kínai vámháború is megnövelte a kockázatokat, fékezően hatott e kontinensnyi ország kivitelére, és azon keresztül a növekedési ütemre.

Tehát az jött, amire számítottak. Pontosabban a nagytesója. De jött. Mégis, bár tavaly szeptembertől már a csapból is az folyt, hogy válság várható, most

sok cég azon vérzik el, hogy ezzel a kockázattal nem számolt.

Nem számolt a válság lehetőségével – pedig az alapból bele van kódolva a rendszerbe.

Mire kellett volna figyelniük?

A működő cég két triviális dolgot jelent:

1. ki tudja fizetni a költségeit ÉS

2. képes bevételt termelni.

A bevételtermelési képesség egy változó képesség, amit nagyon sok külső és belső tényező befolyásol. Változik a piac, változhat a cégben fellelhető kompetencia, változhatnak az eszközeink… és ezek mind erősödést, mind gyengülést jelenthetnek a képesség szempontjából. Triviális, igaz? Csakhogy a bevételtermelésre nem kötelez senki.

A költségek, kötelezettségek kifizetésének képességét viszont folyamatosan fenn kell tartani. Az a tartalék, amely a cégeket az elmúlt három hónapban megmenthette volna, pontosan erre jó, és semmi többre.

Mértékét pedig nemcsak az mutatja meg, hogy például egy válság a történelmi adatok szerint mennyi ideig tarthat, hanem az is, hogy a fix költségeid mennyire rúgnak egy hónapban. Vagy legalább takaréklángon működtetve mennyibe kerül fenntartanod a vállalkozásodat.

Tartalék = bevételmentes időszak (hónapban) X havi fix működési költségek (takarékon)

A tartalék ezt tudja. Ezt, és semmivel sem többet.

Ez viszont a válság kitörésekor életet, és ezzel munkahelyeket menthet. Különösen akkor, ha a tartalékod jól mobilizálható, azaz likvid eszközökben van. (Erről bővebben írtam már a KKV-likviditás tótágas helyzetben cikkben.)

Van tartalék – mi baj lehet?

Az, hogy van tartalékod, még mindig nem jelent működőképességet. Sok példát láttunk az elmúlt időben arra is, hogy volt tartalék (valamennyi), a vállalkozás mégis szorult helyzetbe került.

Mi volt a gond? Az, hogy a vállalkozás vezetője elégette a tartalékot. Kimerítette a keretet – és ezzel igazából csak a vállalkozás agóniáját tudta meghosszabbítani.

Ennek oka pedig az, amit már a likviditásról szóló cikkben is megpendítettünk: tartósan negatív maradt a cashflow, mivel végső soron bevétel nélkül (vagy csak drasztikusan csökkent bevétellel) működött tovább a cég.

A tartalék ugyanis lehet, hogy elegendő akár 6 hónapra is. Ez azonban még messze nem jelenti azt, hogy 6 hónapig ülnöd kell, elköltened az egész összeget, és várnod a csodát! A tartalék csak kockázatcsökkentő, -tompító eszköz, de nem szünteti meg a kockázatot. Pont, mint a bokszkesztyű: tovább püfölhetsz vele egy falat, mert nem fogod összetörni a kezed… de éppen olyan gyorsan elfáradsz, mint kesztyű nélkül. Ha semmit nem teszel azért, hogy többé-kevésbé visszaálljon az üzletmenetnek az az alapvetése, hogy bevételekből él a vállalkozásod, akkor a tartalék tényleg csak arra lesz jó, hogy annak felélése után húzd csak le a rolót.

Amikor beüt a mennykő, természetes dolog, hogy a hirtelen fellépő negatív cashflow (kevesebb a bevétel, mint a kiadás) hatásait a tartalékok felhasználásából hidald át.

De a tartalékra átmeneti segítségként kell tekinteni. Hogy addig kihúzd, amíg nem tudsz igazodni, alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez – és (elegendő) bevételt nem kezdesz termelni. Mihamarabb.

A tartalék, mint szürke eminenciás

Amit eddig leírtunk a tartalékokról, az nagyjából fedi azt, amit a legtöbb vállalkozó a tartalék szerepének gondol: húzzuk ki vele, amíg nem jönnek a jobb idők.

Ahogyan azonban már fentebb is szerepel, nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy egy vállalkozás akkor működik alapértelmezetten, ha nemcsak a költségeit képes fedezni, hanem ennek fedezetéül bevételt is termel. Válságban pedig ez komoly akadályokba ütközhet.

Nem egyszerűen csak azért, mert ahogyan most is láthattuk, néhány iparágban egyik napról a másikra erősen lecsökkent, vagy akár teljesen el is tűnt a kereslet. Hanem azért is, mert ha ebből a helyzetből szabadulni próbált egy cég, akkor azt sokszor csak jelentős átállással tudta megtenni. (Ha egy kicsit körülnézünk akár a magyar piacon is, vannak jó példák arra, hogy a vállalkozások rövid idő alatt is képesek voltak alkalmazkodni az új körülményekhez, átállni az új, megváltozott igényekre. Ilyen volt például az egy korábbi cikkben már emlegetett Roksh.) Ezeket az irányváltásokat sem lehet csak úgy elővarázsolni a semmiből. Pénz kell hozzá.

A tartaléknak tehát van egy másik funkciója is: elegendő keretet kell biztosítania ahhoz is, hogy a megváltozott igényekhez, piaci körülményekhez való alkalmazkodást, akár egy teljes hátraarcot is lehessen belőle szükség esetén finanszírozni.

A tartalék tehát az az utolsó néhány csepp üzemanyag, ami elvisz a következő benzinkútig. Ha nem jutsz el odáig, megállsz. Ha ott nem tankolod meg a kocsidat, megállsz. Nem elég csak utazni, amíg tart a benzin.

Hogyan billentsd helyre a vállalkozásod pénzügyi egyensúlyát?

Ahhoz, hogy a tartalék be tudja tölteni átmeneti pénzügyi támaszt nyújtó és irányváltó funkcióját is, fel kell mérni a saját erőforrásokat – és alkalmazkodni a piac (kereslet) változásaihoz. Rövid távon ezt kell egyensúlyba hoznod, hogy a cashflow-d újra nullára, aztán pedig a pozitív tartomány felé mozduljon.

Mindeközben újra felépíted a tartalékaidat (a cashflow-dba betervezetten) – figyelembe véve az esetleges új kockázatok hatásait is.

Ha a kockázatok beazonosításával nem boldogulsz, akkor kattints, és nézd meg

a Karson megoldásait tótágas helyzetekre, mert azt pont erre találták ki. Ha a tartalékok képzésével, felhasználásával kapcsolatban bármilyen más kérdésed van, akkor tedd fel bátran!

A tartalék is csökkenti a likviditási kockázatokat, de teljeskörűen a jól kialakított cashflow fogja. Ismerd meg a cashflow alapjait ingyenes, regisztrációhoz kötött tudásanyagunkból!

Ha tudod, hogy többet kellene foglalkoznod a cashflow kimutatásával, tervezésével, nézd meg a Karson Műhely Kínálatában a Cashflow tervező workshopot.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

A cikk szerzője:

Himer Csilla

Himer Csilla

Karson tanácsadó partner

Pénzügyi és kontrollingszakember. Több mint 5 évig dolgozott logisztikusként, itt a teljes ellátási lánc felügyelete tartozott a feladatkörébe. Már 2016 óta dolgozik kkv-tanácsadóként: üzleti tervet, cashflow-rendszert, folyamatokat vizsgál és optimalizál, rejtett tartalékokat és hibákat, pénzelfolyásokat keres, árakat állapít meg és vizsgál felül. Ebben segíti kontrollingtapasztalata és mérlegképes könyvelői végzettsége. Ügyfelei között a nulláról induló, kezdő vállalkozástól a milliárdos árbevételű cégekig mindenki megfordult már. Vesszőparipája a hatékonyság és a digitalizáció.

Hasonló tartalmak

blank

Lépj le, lépj át, lépj tovább

“Meghalt a király, éljen a király!” – a középkori Franciaországban hirdették ki ezekkel a szavakkal az uralkodó elhunytát és utódjának trónra lépését. Nem is kellett tovább taglalni, ebben minden benne volt. A cégek élén történő váltás azonban nem ilyen rövid és gyors, főleg ha a vezetők kiskirályok módjára irányítják vállalkozásukat. Sokszor az alapító tulajdonos nem ismeri fel, hogy egy idő után ő maga a növekedés akadálya. A cégek nehezen veszik rá magukat, hogy a tulajdonost egy új ügyvezetőre cseréljék. Éppen ideje beszélni a váltás okairól és módjairól.

TOVÁBB OLVASOM
blank

Üzlettársakkal? Igen! De hogyan?

A közösségi médiában időnként elszabadul egy-egy elkeseredett, indulatos poszt. Vagy csak egy kérdés: “kell-e üzlettárs?” Szerintünk jó dolog. Hűvös Ágnes kollégánk elmondja, miért. És a végén még egy rendkívül éles üzlettársi vitáról is beszámol…

TOVÁBB OLVASOM
blank

És eljöve a szezonalitás…

A szezonalitás ugyan befolyásolható, de az alapvetés biztos: ugyanúgy eljön, mint a halál. Hogy ez ne így legyen, valami földcsuszamlásszerű változásra lenne szükség a fogyasztói szokásokban. Amíg ez nincs így, addig használjuk ki az előnyünkre!

TOVÁBB OLVASOM

TANULJ ÉS FEJLŐDJ VELÜNK!

Ha érdekelnek legújabb cikkeink, eseményeink és workshopjaink, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre és értesülj első kézből!