A haszon az enyém – vagy mégsem?

Sok vállalkozó gondol úgy a haszonra, mint arra az összegre, amit ő mint vállalkozó/tulajdonos kivehet a vállalkozásból. Az árakat is így kalkulálja. Fedezi az árban a különféle költségeket, és a hasznot aszerint számolja, hogy mennyit akar látni a saját zsebében. Megmutatjuk, mi ezzel a probléma.

Cégvezető: Számoljunk árakat! 

Tanácsadó: Rendben! Hogyan számoltál eddig? 

Cégvezető: Kiszámoltam, hogy mennyi közvetlen költség esik egy termékre. Aztán így vagy úgy szétdobtam a többi költséget is. Például a könyvelő díját.

Tanácsadó: Szuper. És aztán? 

Cégvezető: Ezeket összeadtam, aztán rászámoltam annyit, amennyit én szeretnék havonta a saját zsebemben látni, erre rátettem az áfát. 

Tanácsadó: És a haszonnal hol számoltál? 

Cégvezető: Most mondom, hogy rátettem azt, amennyit én akarok kapni! Az a haszon! 

Tanácsadó arca megnyúlik, cégvezető némileg elbizonytalanodik. 

Cégvezető: Vagy ez így nem jó? 

Nem, ez így sajnos valóban nem jó. Keverednek a fogalmak. Ezért elsőként tegyük ezeket tisztába! 

• A haszon az árnak az a része, amely a költségek fedezete után marad. Ha csak egy terméket értékesítenél, akkor tisztán látszana, hogy ez adja a vállalkozás nyereségét.

   

• A munkabér az az összeg, amelyet a munkavállalóval megállapodott összegben és rendszerességgel kifizetsz azért cserébe, hogy maradéktalanul elvégezte azt a feladatot, amire a munkaszerződésben kötelezettséget vállalt. Ez akkor is igaz, ha a vállalkozásod menedzseréről van szó, mert ő is ugyanúgy alkalmazott, mint például a raktárosod. Vagy te magad, ha nemcsak tulajdonos vagy a saját vállalkozásodban, hanem ügyvezető is.

   

• Az osztalék az a pénz, amire tulajdonosként vagy jogosult a vállalkozás realizált eredménye után. Mértéke attól függ, hogy a tulajdonosok hogyan egyeznek meg erről az eredmény ismeretének fényében. Vagyis elképzelhető, hogy a tulajdonosok annak ellenére sem vesznek fel osztalékot, hogy a cég nyereséges volt, mert más a tulajdonosi cél, és arra hagyják bent a pénzt a cégben. (Meg az is elképzelhető, hogy annak ellenére is fizetnek osztalékot, hogy a vállalkozás veszteséges volt, mert az eredménytartalékban viszont van még erre fordítható összeg. Persze csak bizonyos feltételek megléte esetén igaz ez, de ettől még létezik ilyen.) 

Ha a definíciókat figyelmesen és értőn elolvasod, akkor nagyjából ki is rajzolódik előtted, hol sántít „A haszon az enyém!” gondolat. 

Probléma #1 – a haszon nem a tiéd, hanem a vállalkozásodé

Az árban realizált haszonról azt írtuk korábban, hogy lényegében ez adja a vállalkozás nyereségét. (Már ha valóban jól kalkuláltuk az ár költségtartalmát.) 

A vállalkozás nyeresége viszont – mint a neve is mutatja – a vállalkozásé. 

Egyrészt, mert a vállalkozás jogilag egy külön entitás. Ő termelte meg a nyereséget az ő saját eszközeivel. Ezek részben a tulajdonában lévő eszközök (tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog, követelések stb.), részben az a – fogalmazzunk így – „bérelt” termelőeszköz, vagyis az emberek és munkájuk, tudásuk, amelyeket a saját tulajdonú pénzeszközeivel fizet meg. (Ha innen nézzük, akkor ügyvezetőként a vállalkozás mint önálló entitás szemében te is egy eszköz vagy. Üdv a közgazdaságtan rideg valóságában!) 

Ergo lehet a vállalkozásból pénzt kivenni, de annak nem véletlenül vannak törvényileg szabályozott módjai. Tulajdonosként dönthetsz persze úgy, hogy kiveszed a teljes nyereséget, sőt ezt akár havonta meg is teheted osztalékelőleg címén. 

Csakhogy itt jön a másrészt. Másrészt azért, mert a nyereséget minden vállalkozás két célból termeli: 

1. hogy osztalékot tudjanak kivenni a tulajdonosok (ha így döntenek), és 
2. hogy fejlődjenek.

Ha minden nyereséget kiveszel a vállalkozásból, akkor lehetnek papíron csodás és nagyívű stratégiai céljaid – de soha nem fogod tudni megvalósítani ezeket. Mert nem lesz miből. Lényegében feléled a vállalkozásod jövőjét, ha a haszonra a saját fizetésedként tekintesz.

Ha pedig kiveszed a hasznot, de azután tagi kölcsönként kénytelen vagy minden esetben visszatenni, amikor fejlesztésre van szükség, akkor te praktikusan nem kaptál semmit.

Ha még jobban szeretnél elmélyülni a témában, nyisd meg most és olvasd el később az idevágó további cikkeinket is: 

Jó tudni, mi mindennek kell benne lennie az árban, amire nem is gondoltál: Árazás, te csodás

Melyek az árazás alapjai: Árképzés? Az könnyű. Ja, nem.

Végül pedig ismételd át mélységében is: Mi a haszon

Probléma #2 – a menedzser és a tulajdonos konfliktusa

A fenti párbeszédből kitűnik, hogy erősen keveredik a tulajdonos és a menedzser fogalma, illetve az, hogy kinek mi jár a hozzájárulása fejében. 

A menedzser munkavállaló. Munkaszerződés, fizetés, miegymás. Ezért neki munkabér jár. (A vállalkozás meg persze kitermeli még az ő közterheit is.) Ez a fizetés azért jár, hogy dolgozik a cégben.

A tulajdonos státusza más. Ő kockázatot vállalt azzal, hogy befektetett a cégbe – és ezen befektetése után jár neki pénz. Ez az osztalék. 

Túl azon, hogy egészen más a kétféle jogcímen járó pénz adózása, társadalombiztosítási kötelezettsége, a lényegi különbség az alábbi: 

az egyik munkabér, a másik a befektetés után járó – nevezzük most így – hozam, 

amely függ a vállalkozás (alias befektetés) teljesítményétől (eredményétől), és a tulajdonosi, stratégiai céloktól. A munkabér fix és atombiztosan fizetendő kötelezettség a vállalkozás számára, az osztalék sok tényezőtől függ mértékében és rendszerességében is – ebben képeződik le a tulajdonosi kockázat. 

A fennakadás ott van, amikor az alapító-tulajdonos egyben dolgozik is menedzserként a cégében. Így keveredik, milyen minőségben is akar pénzhez jutni. Ő az elvégzett munkája után akarta ezt kapni – tehát menedzserként. Ez azonban sima munkabér, aminek be kell épülnie az ár költségoldalába – ugyanúgy, mint a könyvelő díjának, vagy éppen az alapanyag költségének. Vagyis nem történt más, mint az, hogy a példabeli ügyfél a menedzseri munkadíjat nem kalkulálta a költségek között – így az a hasznot, és vele a fejlesztési lehetőségeket falta fel. 

Végül a Nagy Csapda: a kezdeti befektetés megtérülése sosem érkezik meg, továbbra is azért, mert tulajdonosi bevétellel (osztalékkal) nem számolt senki.

A menedzser és a tulajdonos közötti ellentét még akkor is komoly probléma lehet, ha a ugyanaz a személy a kettő. Erről szóló cikkünket is olvasd el: Menedzser és tulajdonos közötti konfliktusok

Mit kell ahhoz tenned, hogy elkerüld ezt a csapdát?

1. Tisztázd fejben, hogy mikor dolgozol tulajdonosként, mikor menedzserként, és hogy ezekért cserébe mit vársz a vállalkozástól.
2. A menedzseri munkabéredet (és közterheinek költségeit) építsd be a költségek közé.
3. Ezt a költséget is építsd be az áraidba.
4. Kalkulálj hasznot a vállalkozás stratégiájából kiindulva. Jusson a fejlesztésekre, terjeszkedésre, bármi másra, amit célul tűztél ki! 
5. Ezek után kalkulálj árat.

Mehetsz, számolj újra. Segítünk, csak kérdezned kell.