A haszon az enyém – vagy mégsem?

Tudod, kié a haszon? Nem, nem a vállalkozás tulajdonosáé...

Himer Csilla írása

blank
2021-12-05
Sok vállalkozó gondol úgy a haszonra, mint arra az összegre, amit ő mint vállalkozó/tulajdonos kivehet a vállalkozásból. Az árakat is így kalkulálja. Fedezi az árban a különféle költségeket, és a hasznot aszerint számolja, hogy mennyit akar látni a saját zsebében. Megmutatjuk, mi ezzel a probléma.

Cégvezető: Számoljunk árakat! 

Tanácsadó: Rendben! Hogyan számoltál eddig? 

Cégvezető: Kiszámoltam, hogy mennyi közvetlen költség esik egy termékre. Aztán így vagy úgy szétdobtam a többi költséget is. Például a könyvelő díját.

Tanácsadó: Szuper. És aztán? 

Cégvezető: Ezeket összeadtam, aztán rászámoltam annyit, amennyit én szeretnék havonta a saját zsebemben látni, erre rátettem az áfát. 

Tanácsadó: És a haszonnal hol számoltál? 

Cégvezető: Most mondom, hogy rátettem azt, amennyit én akarok kapni! Az a haszon! 

Tanácsadó arca megnyúlik, cégvezető némileg elbizonytalanodik. 

Cégvezető: Vagy ez így nem jó? 

Nem, ez így sajnos valóban nem jó. Keverednek a fogalmak. Ezért elsőként tegyük ezeket tisztába! 

  • A haszon az árnak az a része, amely a költségek fedezete után marad. Ha csak egy terméket értékesítenél, akkor tisztán látszana, hogy ez adja a vállalkozás nyereségét.

     

  • A munkabér az az összeg, amelyet a munkavállalóval megállapodott összegben és rendszerességgel kifizetsz azért cserébe, hogy maradéktalanul elvégezte azt a feladatot, amire a munkaszerződésben kötelezettséget vállalt. Ez akkor is igaz, ha a vállalkozásod menedzseréről van szó, mert ő is ugyanúgy alkalmazott, mint például a raktárosod. Vagy te magad, ha nemcsak tulajdonos vagy a saját vállalkozásodban, hanem ügyvezető is.

     

  • Az osztalék az a pénz, amire tulajdonosként vagy jogosult a vállalkozás realizált eredménye után. Mértéke attól függ, hogy a tulajdonosok hogyan egyeznek meg erről az eredmény ismeretének fényében. Vagyis elképzelhető, hogy a tulajdonosok annak ellenére sem vesznek fel osztalékot, hogy a cég nyereséges volt, mert más a tulajdonosi cél, és arra hagyják bent a pénzt a cégben. (Meg az is elképzelhető, hogy annak ellenére is fizetnek osztalékot, hogy a vállalkozás veszteséges volt, mert az eredménytartalékban viszont van még erre fordítható összeg. Persze csak bizonyos feltételek megléte esetén igaz ez, de ettől még létezik ilyen.) 

Ha a definíciókat figyelmesen és értőn elolvasod, akkor nagyjából ki is rajzolódik előtted, hol sántít „A haszon az enyém!” gondolat. 

Probléma #1 – a haszon nem a tiéd, hanem a vállalkozásodé

Az árban realizált haszonról azt írtuk korábban, hogy lényegében ez adja a vállalkozás nyereségét. (Már ha valóban jól kalkuláltuk az ár költségtartalmát.) 

A vállalkozás nyeresége viszont – mint a neve is mutatja – a vállalkozásé. 

Egyrészt, mert a vállalkozás jogilag egy külön entitás. Ő termelte meg a nyereséget az ő saját eszközeivel. Ezek részben a tulajdonában lévő eszközök (tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog, követelések stb.), részben az a – fogalmazzunk így – „bérelt” termelőeszköz, vagyis az emberek és munkájuk, tudásuk, amelyeket a saját tulajdonú pénzeszközeivel fizet meg. (Ha innen nézzük, akkor ügyvezetőként a vállalkozás mint önálló entitás szemében te is egy eszköz vagy. Üdv a közgazdaságtan rideg valóságában!) 

Ergo lehet a vállalkozásból pénzt kivenni, de annak nem véletlenül vannak törvényileg szabályozott módjai. Tulajdonosként dönthetsz persze úgy, hogy kiveszed a teljes nyereséget, sőt ezt akár havonta meg is teheted osztalékelőleg címén. 

Csakhogy itt jön a másrészt. Másrészt azért, mert a nyereséget minden vállalkozás két célból termeli: 

  1. hogy osztalékot tudjanak kivenni a tulajdonosok (ha így döntenek), és 
  2. hogy fejlődjenek.

Ha minden nyereséget kiveszel a vállalkozásból, akkor lehetnek papíron csodás és nagyívű stratégiai céljaid – de soha nem fogod tudni megvalósítani ezeket. Mert nem lesz miből. Lényegében feléled a vállalkozásod jövőjét, ha a haszonra a saját fizetésedként tekintesz.

Ha pedig kiveszed a hasznot, de azután tagi kölcsönként kénytelen vagy minden esetben visszatenni, amikor fejlesztésre van szükség, akkor te praktikusan nem kaptál semmit.

Ha még jobban szeretnél elmélyülni a témában, nyisd meg most és olvasd el később az idevágó további cikkeinket is: 

Jó tudni, mi mindennek kell benne lennie az árban, amire nem is gondoltál: Árazás, te csodás

Melyek az árazás alapjai: Árképzés? Az könnyű. Ja, nem.

Végül pedig ismételd át mélységében is:
Mi a haszon

Probléma #2 – a menedzser és a tulajdonos konfliktusa

A fenti párbeszédből kitűnik, hogy erősen keveredik a tulajdonos és a menedzser fogalma, illetve az, hogy kinek mi jár a hozzájárulása fejében. 

A menedzser munkavállaló. Munkaszerződés, fizetés, miegymás. Ezért neki munkabér jár. (A vállalkozás meg persze kitermeli még az ő közterheit is.) Ez a fizetés azért jár, hogy dolgozik a cégben.

A tulajdonos státusza más. Ő kockázatot vállalt azzal, hogy befektetett a cégbe – és ezen befektetése után jár neki pénz. Ez az osztalék. 

Túl azon, hogy egészen más a kétféle jogcímen járó pénz adózása, társadalombiztosítási kötelezettsége, a lényegi különbség az alábbi: 

az egyik munkabér, a másik a befektetés után járó – nevezzük most így – hozam, 

amely függ a vállalkozás (alias befektetés) teljesítményétől (eredményétől), és a tulajdonosi, stratégiai céloktól. A munkabér fix és atombiztosan fizetendő kötelezettség a vállalkozás számára, az osztalék sok tényezőtől függ mértékében és rendszerességében is – ebben képeződik le a tulajdonosi kockázat. 

A fennakadás ott van, amikor az alapító-tulajdonos egyben dolgozik is menedzserként a cégében. Így keveredik, milyen minőségben is akar pénzhez jutni. Ő az elvégzett munkája után akarta ezt kapni – tehát menedzserként. Ez azonban sima munkabér, aminek be kell épülnie az ár költségoldalába – ugyanúgy, mint a könyvelő díjának, vagy éppen az alapanyag költségének. Vagyis nem történt más, mint az, hogy a példabeli ügyfél a menedzseri munkadíjat nem kalkulálta a költségek között – így az a hasznot, és vele a fejlesztési lehetőségeket falta fel. 

Végül a Nagy Csapda: a kezdeti befektetés megtérülése sosem érkezik meg, továbbra is azért, mert tulajdonosi bevétellel (osztalékkal) nem számolt senki.

A menedzser és a tulajdonos közötti ellentét még akkor is komoly probléma lehet, ha a ugyanaz a személy a kettő. Erről szóló cikkünket is olvasd el: Menedzser és tulajdonos közötti konfliktusok

Mit kell ahhoz tenned, hogy elkerüld ezt a csapdát?

  1. Tisztázd fejben, hogy mikor dolgozol tulajdonosként, mikor menedzserként, és hogy ezekért cserébe mit vársz a vállalkozástól.
  2. A menedzseri munkabéredet (és közterheinek költségeit) építsd be a költségek közé.
  3. Ezt a költséget is építsd be az áraidba.
  4. Kalkulálj hasznot a vállalkozás stratégiájából kiindulva. Jusson a fejlesztésekre, terjeszkedésre, bármi másra, amit célul tűztél ki! 
  5. Ezek után kalkulálj árat.

Mehetsz, számolj újra. Segítünk, csak kérdezned kell.

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email
blank

Himer Csilla

Mikrovállalati üzletágvezető, Karson Consulting

Pénzügyi és kontrollingszakember. Több mint 5 évig dolgozott logisztikusként, itt a teljes ellátási lánc felügyelete tartozott a feladatkörébe. Több mint négy éve dolgozik kkv-tanácsadóként: üzleti tervet, cashflow-rendszert, folyamatokat vizsgál és optimalizál, rejtett tartalékokat és hibákat, pénzelfolyásokat keres, árakat állapít meg és vizsgál felül. Ebben segíti kontrollingtapasztalata és mérlegképes könyvelői végzettsége. Ügyfelei között a nulláról induló, kezdő vállalkozástól a milliárdos árbevételű cégekig mindenki megfordult már. Vesszőparipája a hatékonyság és a digitalizáció.

Hasonló tartalmak