Legalább 7 tévhit – és a valóság a vállalkozásindításról

Vállalkozást indítani könnyű. A többi lépés… arról itt az igazság.

Hűvös Ágnes írása

blank

A vállalkozóvá válás vágyálom lett. Multis iroda ablakán kibámulva lehet rá vágyódni, fiatalok törhetnek felé nagy lendülettel. És még csak nem is a Nagy Amerikai Álom, hanem a kis mezítlábas magyar kiadás. Soroljuk a tévhiteket? 

Vállalkozni a legvagányabb (nem), a prezis srácok is néhány ezerből csináltak milliárdot (nem), a befektető egy jó ötletért is rögtön rohan (nem), a sikeres vállalkozásokat dinamikus frissdiplomások alapítják (nem). Eddig 4 tévhit.

Félreértés ne essék, ez szép álom. De valljuk be, ÁLOM, csupa nagybetűvel, és az is marad, amíg néhány alapfeltételt nem teremtünk meg magunknak. Kitekintés következik, magyar vállalkozók számára. Hogyan indíts vállalkozást még akkor is, ha nem vagy felkészülve a fényevésre vagy az aszketizmus más műfajaira?

Ahonnan rossz irányba indulunk

Amikor egy vállalkozási ötlettel elindulsz, alapozol. A sajtó formálta elvárás ez: építs minél nagyobbat, minél gyorsabban. De őszintén, hány olyan házat láttál, ahol a stabil alap gyorsan készült volna? A tévedés rögtön az alapoknál az, hogy a semmiből és expressz sebességgel fel lehet húzni a felhőkarcolódat (nem). Ez a 6., nagyon durva tévhit. És rögtön dupla. A valóság az, hogy a sikeres cégeket olyanok alapítják, akiknek egy adott iparágban már van tapasztalatuk. Az a ritka kivétel, amikor valóban nagyon fiatalok nagyon gyorsan valami nagyot hoznak létre, kivétel marad. Még a legtöbb extrarapid sikersztori előtt is van egy-két évnyi gondolkodás, formálgatás, amiről az alapítók elegánsan megfeledkeznek az első interjú idejére.

Tudományosan alátámasztott tényeket szeretnél látni a tapasztalat és az innováció összefüggéséről? Olvasd el ezt: 3 üzleti mítosz, amit nagyon szeretnénk kinyírni

Az elhíresült Gladwell-elmélet szerint 10.000 órányi gyakorlat kell ahhoz, hogy valakiből szakértő legyen egy adott területen. Ezt ugyan a tudomány már cáfolta (a gyakorlat mennyisége csak nagyon enyhén korrelál a sikerességgel), de Gladwellnek azért igazat adhatunk: ez a szám munkanapokra lefordítva úgy 6-7 évnyi munkatapasztalatot jelent. Ezt pedig egy átlagos magyar fiatal, ha egyetem után elhelyezkedik egy adott területen, akkor 28-30 éves korára éri el. Ha nem egyedül indul, akkor csapatszinten kell ezt a mennyiségű tapasztalatot – vagy ennek többszörösét – felmutatni. Ez már biztos alap lehet.

Nem véletlen, hogy egy befektetői showműsorban azt javasolták a fiatal tervezőnek, hogy előbb menjen el az iparágba dolgozni pár évre, mielőtt innoválni próbál. Hívhatod alázatnak, de valójában a masszív tapasztalat az, amire szükség van. Utána lehetsz kissé gőgös is, ha akarsz.

Mocsárból dobbantani nem tanácsos…

…mert az arcodba fröccsen a sár. Ha nagyon leegyszerűsítjük a helyzetet, itthon a vállalkozásindítás első, jobbára láthatatlan 6-10 hónapja alapozás, innen kellene majd dobbantani. 

  • Először leásunk (stratégiaalkotás, piac felmérése), azután eszközöket választunk (üzleti és bevételi modell, gyártástechnológia, menedzsmenttechnikák, szervezeti felépítés), 
  • majd elkezdjük kiépíteni a házikót a rendelkezésre álló anyagokból (finanszírozás, információ, emberek). 

Persze ezek a valóságban párhuzamosan és dinamikusan zajlanak, de most nézzünk rá úgy, mintha szét lehetne választani.

Logikus, hogy ha maga a piac vagy az iparág mocsaras, akkor már azelőtt elsüllyedsz, mielőtt elkezdtél volna dolgozni – ezt hívja az innovációmenedzsment a gyors bukás művészetének, és alapvetően örülj neki, mert nem került sokba. 

Ha a választott eszközök nem megfelelőek, akkor az építkezés lesz lassú vagy forrást zabáló, tehát lassú és kellemetlen süllyedésre számíthatunk. Ha pedig az anyagok nem jók, akkor ugyan képes vagy akár egy toronyházat is felhúzni a mocsár közepén, de az első rossz idő elmossa. Ez a két utóbbi költséges mulatság, így aztán jó elkerülni.

Jól látszik, hogy a képzett munkaerő kiáramlása és a tőke óvatossága mocsaras területnek jelzi Magyarországot. Azaz itt építkezni csak nagyon megfontoltan lehet, és minél kevésbé kötött a magyar gazdasághoz vagy piachoz egy cég, annál jobb az esélye arra, hogy legalább az alapozás pillanataiban nem fullad meg. Ezt a kötetlenséget az is jelenti, hogy 

jelentős tartalékokkal kell rendelkeznie az alapítónak,

hiszen a korai fázisban hozzáférhető források elenyészőek (ha egyáltalán vannak…), ellenben a terhek fojtogatóak. Egyszerű biztonsági számítással:

  1. becsüld meg, hogy mennyi idő alatt fordul a céged cash-flow-pozitívba;
  2. a feltételezett költségeket szorozd meg másféllel;
  3. a feltételezett bevételt oszd el kettővel;
  4. az időtávot szorozd meg kettővel;
  5. és számold ki, mennyi ideig élsz meg a tartalékaidból.

Ezek után nézz rá a bankszámládra, és számolj egyet: ha a fenti módszerrel meghatározott realista becslés sem jön be, lesz-e még 3-6 hónapnyi tartalék a bankszámládon, hogy belekezdhess valami másba? Ha a válasz igen, akkor hajrá, lehet vállalkozni.

Hogyan építs, ha az alapozás megvan?

Minél kisebb a kezdeti időszakban a vállalkozásod (és a háztartásod) lábnyoma, annál gyorsabban és dinamikusabban tudsz felfutni. Azaz kezdetben gondolj végig minden eszközt, amellyel a hatékonyságot növelni, a forrásfelhasználást csökkenteni tudod. 

Itt lehet nagyon sokat tanulni a LEAN módszertanról – a magyarul megjelent Eric Ries-könyv helyett én inkább ajánlom Steve Blank és Bob Dorf: Startup Owners Manual c. művét, amit akár a hatékony vállalkozásindítás stratégiai bibliájaként lehet forgatni.

A korai fázisban 

nem a könyvelő és a jogász, pláne nem a pályázatíró lesznek a legjobb szövetségeseid, 

bármit is tanultál vállalkozásindításból eddig. A jogász és a könyvelő azt csinálják, amit kérsz tőlük (nem feladatuk fájdalmasan kritikusnak lenni). A pályázatíró pedig olyan forrásokhoz juttat, amik legjobb esetben is 9-10 hónap múlva érkeznek meg, de már a 0. percben növelik a szervezet erőforrás-felhasználását, és lehetetlenné teszik, hogy a későbbiekben kanyarodj, ha esetleg rossz irányba indultál. 

Sokkal jobban jársz, ha találsz olyan tanácsadót és/vagy mentort, aki a sikeredért dolgozik – azaz meg fogja mondani, ha rossz irányba mész –, és olyan közösséget, amely segít a korai fázisban az izoláció leküzdésében. Mert izoláció mindenképpen lesz: amíg intenzíven dolgozol a kezdeti lépéseken, sok szempontból magányos lehetsz.

És végül egy nagyon fontos dolog: 

a te sikered nem feltétlenül azonos azzal, hogy a vállalkozásod nem bukik el. 

Sikerről és kudarcról olvass itt: Sikeres vállalkozó vagyok

Számos vegetáló, küszködő vállalkozást látunk, ahol a kanyarodáshoz már nincs energia, így a fejüket ugyanabba a falba veregetik évek óta, kisebb-nagyobb intenzitással. A hetedik tévhit: „ha nem megyünk csődbe, akkor minden rendben”. Sikeresnek azt a vezetőt tekintem, aki bekapcsolta a biztonsági öveket, gyorsított – és ha nem sikerült kanyarodni, hát megállt (vagy legalább túlélte a csattanást), majd szépen indított egy új járgányt, sokkal okosabban.

Provokatív? Persze. Minden vállalkozás ilyen.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email
blank

Hűvös Ágnes

Senior partner, Karson Consulting
Észlelt tünetek alapján azonosítja a vállalkozás stratégiai szintű problémáit, és ennek kezelésére megfelelő csapatot állít össze, valamint stratégiai változási folyamatban a vezetőket és tulajdonosokat támogatja. Ügyfelei főleg a vállalkozás megtorpant növekedése, a tulajdonosok közötti tisztázatlan folyamatok vagy a vállalkozás hektikus működése miatt keresik meg.

Hasonló tartalmak

TANULJ ÉS FEJLŐDJ VELÜNK!

Ha érdekelnek legújabb cikkeink, eseményeink és workshopjaink, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre és értesülj első kézből!