Költségcsökkentés és fűnyíró: hogyan használd a vállalkozásodban?

Mintha a fűnyírót mesterlövészpuskaként próbálnánk meg használni. Használhatatlan öszvér lesz a végeredmény.

Ennek a módszernek az a lényege, hogy csak bizonyos területeken engedjük szabadjára a fűnyírót, vagyis célzottan hajtunk végre költségcsökkentést. Itt álljunk is meg egy pillanatra, mert ha csak ennyi az információ, akkor ez szintén hangozhat jól. A költségcsökkentésre kiszemelt területek kiválasztásának ez a logikája:

– mire nincs tényleg szükség ebben a helyzetben,

– mi halasztható,

– és mi ketyeg el takaréklángon is, tehát csökkentett költségszinten.

Ha a költségcsökkentés egyetlen szempontja az, hogy a vállalkozás vezetője mit vél feleslegesnek, az sajnos ipari léptékű baklövés is lehet. A tanácsadói tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az ilyenkor elsőként leépítésre kijelölt területek hármas toplistája így néz ki:

1. marketing (erről még egy külön cikkben fogok szót ejteni)

2. értékesítés

3. HR.

A vállalkozásfejlesztők, stratégák és pénzügyesek meg ilyenkor kezdenek hümmögésbe. Kórusban. A kórusmű viszont nem éppen a fenti módszer dicséretét énekli meg.

A marketing és az értékesítés visszafogása ugyanis egyenértékű az aranytojást tojó tyúk húslevessé transzformálásával: egyszer élvezetes, tartósan azonban kevésbé. Sőt. A marketing és az értékesítés feladata, hogy hidat képezzen a vásárló pénze és a te kasszád között. Márpedig válságban a bevételeidre (és azok folyamatosságára) van a legnagyobb szükséged – bevétel pedig nincs marketing és értékesítés nélkül. Ugye, érted, hogy mi ezzel a problémám?

A HR a másik olyan terület, ahol nagy probléma, ha csak ennek a költséghelynek kell teljesítenie az egész vállalkozásra eső költségmegtakarítást. Ez ugyanis általában a bérköltségek drasztikus csökkentésével jár – ergo elbocsátásokkal. Ha azonban a betanult, drága pénzen kiképzett munkaerőt szélnek ereszted, akkor az újbóli felfuttatás időszakában már nem lesz embered, akivel a felfutást meg tudnád valósítani. Vagy a felfutás időszakában kell újból HR-fejlesztésre költeni: a toborzás-kiválasztás és betanulás minden költségét (pl. a selejttermelés terheit) is viselni. Hát kell ez neked?

A lényeg: a célzásnak nagyon is van értelme a költségek racionalizálásánál. Azt azonban nem nevezhetjük költségracionalizálásnak, ha megérzésből, rossz sztereotípiákon alapuló döntések nyomán éppen azoktól a területektől vonjuk el a pénzt, amelyek a bevételtermelő képességet fenntartják. Változatlanul állítom, hogy a vállalkozás alapüzemmódban a bevételeiből kell, hogy megéljen. (És nem a költségek csökkentéséből, vagy a tartalékokból.) Ez az intelem itt is visszaköszön.