Himer Csilla írása
Vannak olyan vállalkozók, akik időnként háztartási gépeket kapcsolgatnak ki-be a vállalkozásukban. Ilyen például a fűnyíró, amelyet előszeretettel alkalmaz több vezető is – különösen válság idején. Bár ez teljesen logikusnak tűnik első blikkre, kicsit hosszabb távon megbosszulhatja magát. Himer Csilla újabb cikke a Biznisz a krízisben című sorozatunkban.
Első nekifutásra nem a kávéfőzőgépről mint a reprezentációs költségként elszámolt kávék biztosításának eszközéről lesz szó, hiába vagyok pénzügyes. De muszáj egy kicsi háztartástannal foglalkoznunk, mert a vállalkozás bizonyos funkcióit, részeit néha úgy használják vállalkozásvezetők, mint ahogyan bizonyos háztartási gépeket szokás. A mosógépet – vagy jelen esetben a fűnyírót.
Valószínűleg már te is hallottad a kifejezést, hogy a vezető bekapcsolta a fűnyírót. Tudod is rögtön, mit jelent ez: minden költségből arányaiban ugyanannyit kell lefaragni a takarékosság, ne adj ég, a túlélés nevében. Márpedig a válság eléggé megrázta a vállalkozások pénzügyi stabilitását ahhoz, hogy több vezető úgy döntsön: itt az ideje bekapcsolni a fűnyírót, hiszen ez a túlélés záloga.
Mielőtt elmesélném, hogy miért tévedés ez, nézzük meg, milyen az, amikor teljesen szabadjára engedi egy vezető a fűnyírót, és milyen az, amikor csak a haszontalan(nak bélyegzett) kiadásokat nyirbálja vele.
Ez az az eset, amikor mindenből lefaragunk X%-ot. Mert az jó. Első blikkre tényleg logikusnak tűnhet, hiszen egy válság alatt kétszer (vagy akár háromszor is) meg kell gondolnunk, mire is költünk. Ezzel nincs semmi baj.
A baj ott kezdődik, hogy a „vágjunk le minden költségből ugyanannyi százalékot!” gondolata konzerválni fogja az eddigi költségszerkezetet. A költségek összetétele és egymáshoz viszonyított aránya lényegében változatlan marad.
Hol itt a gubanc? Ott, hogy egy válság mindig azt jelzi, hogy megváltozott a környezet, a feltételrendszer, amelyben a vállalkozásnak a továbbiakban működnie kell. Ha megváltozott körülmények között is fenn akarjuk tartani a vállalkozásunk működését, vagy akár még nyereségesek is szeretnénk lenni, akkor tanácsos a költségek terén is lekövetni ezt a változást.
Mondjuk például a vállalkozás alaptevékenysége a rendezvényszervezés volt, de mellette kiegészítő tevékenységként cateringgel is foglalkozott. Teljesen logikus egymásra épülés egy alapvetően rendezvényszervezési profilú cégnél. Aztán hipp-hopp, jött VUCA, és tótágasba állított mindent. A rendezvénypiacot legalábbis igen.
Ebben a helyzetben a túlélés záloga volt a költségszerkezet átstrukturálása. Képzeld el, mi történt volna, ha a cég továbbra is önti a pénzt a helyszínbérlésbe – csak X százalékkal kevesebbért. Vagy például a rendezvények hirdetésébe – csak ugyanannyi százalékkal csökkentve. Ennyi erővel el is égethette volna a pénzt.
Ha azonban az eddig rendezvényszervezésre fordított összegeket, de legalábbis jó részüket átcsatornázzák a cateringbe, és átállnak házhoz szállításra, az nagyot is szólhat. (Láttunk is erre konkrét példát: az ország legnagyobb rendezvényszervező cégének sztoriját írtam le zanzásítva.)
A lényeg: ha csak arra figyelünk, hogy a fűnyíró mindenhol egyenletesen vágjon, azzal még messze nem oldottuk meg egy válságban lévő cég átállását a megváltozott körülményekre – és szélsőséges esetben akár ki is nyírhatjuk vele a saját vállalkozásunkat.
Mintha a fűnyírót mesterlövészpuskaként próbálnánk meg használni. Használhatatlan öszvér lesz a végeredmény.
Ennek a módszernek az a lényege, hogy csak bizonyos területeken engedjük szabadjára a fűnyírót, vagyis célzottan hajtunk végre költségcsökkentést. Itt álljunk is meg egy pillanatra, mert ha csak ennyi az információ, akkor ez szintén hangozhat jól. A költségcsökkentésre kiszemelt területek kiválasztásának ez a logikája:
– mire nincs tényleg szükség ebben a helyzetben,
– mi halasztható,
– és mi ketyeg el takaréklángon is, tehát csökkentett költségszinten.
Ha a költségcsökkentés egyetlen szempontja az, hogy a vállalkozás vezetője mit vél feleslegesnek, az sajnos ipari léptékű baklövés is lehet. A tanácsadói tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az ilyenkor elsőként leépítésre kijelölt területek hármas toplistája így néz ki:
1. marketing (erről még egy külön cikkben fogok szót ejteni)
2. értékesítés
3. HR.
A vállalkozásfejlesztők, stratégák és pénzügyesek meg ilyenkor kezdenek hümmögésbe. Kórusban. A kórusmű viszont nem éppen a fenti módszer dicséretét énekli meg.
A marketing és az értékesítés visszafogása ugyanis egyenértékű az aranytojást tojó tyúk húslevessé transzformálásával: egyszer élvezetes, tartósan azonban kevésbé. Sőt. A marketing és az értékesítés feladata, hogy hidat képezzen a vásárló pénze és a te kasszád között. Márpedig válságban a bevételeidre (és azok folyamatosságára) van a legnagyobb szükséged – bevétel pedig nincs marketing és értékesítés nélkül. Ugye, érted, hogy mi ezzel a problémám?
A HR a másik olyan terület, ahol nagy probléma, ha csak ennek a költséghelynek kell teljesítenie az egész vállalkozásra eső költségmegtakarítást. Ez ugyanis általában a bérköltségek drasztikus csökkentésével jár – ergo elbocsátásokkal. Ha azonban a betanult, drága pénzen kiképzett munkaerőt szélnek ereszted, akkor az újbóli felfuttatás időszakában már nem lesz embered, akivel a felfutást meg tudnád valósítani. Vagy a felfutás időszakában kell újból HR-fejlesztésre költeni: a toborzás-kiválasztás és betanulás minden költségét (pl. a selejttermelés terheit) is viselni. Hát kell ez neked?
A lényeg: a célzásnak nagyon is van értelme a költségek racionalizálásánál. Azt azonban nem nevezhetjük költségracionalizálásnak, ha megérzésből, rossz sztereotípiákon alapuló döntések nyomán éppen azoktól a területektől vonjuk el a pénzt, amelyek a bevételtermelő képességet fenntartják. Változatlanul állítom, hogy a vállalkozás alapüzemmódban a bevételeiből kell, hogy megéljen. (És nem a költségek csökkentéséből, vagy a tartalékokból.) Ez az intelem itt is visszaköszön.
Elsősorban az, hogy mikor kerül elő. Akkor, ha baj van. De csak akkor.
A művelt pénzügyes ilyenkor mindig azt kérdezi égre emelt tekintettel, hogy: Why? Warum? Pocsemú? Pourquoi? Miért?! Bármilyen nyelven, hátha az egyiken megértik.
A költségek racionalizálása, optimalizálása (nem kizárólag csökkentése!) ugyanis nem kampányszerű feladat.
Vagyis ne csak akkor foglalkozz a költségekkel, ha már nyakadon a baj. Hanem folyamatosan. Időről időre ellenőrizd a költségeid mértékét, szerkezetét, egymáshoz viszonyított arányait – és főként azt, hogy jogos-e, indokolt-e a felmerülésük. A munkatársaidat folyamatosan ösztönözd – és persze magadat is vezetőként –, hogy keressétek a lehetőségeket a költségmegtakarításra. Ezzel számos, szervezeten belüli újításnak nyithatsz teret, mert ami pénzügyi szempontból megtakarítás, az a munkafolyamatok felől lehet automatizálás, a fejlesztés szempontjából új, gazdaságosabb gyártási eljárás, a beszerzés szempontjából előnyösebb szerződés vagy jobb beszerzési forrás. Minden vállalkozási területnek lökést lehet adni a folyamatos költségkontrollal – persze észszerű kereteken belül.
A költségoptimalizálás szemlélet. Arra irányul, hogy
1. a lehető legkisebb költségből az elérhető legnagyobb bevételt legyünk képesek produkálni, azaz hatékonyan legyünk képesek elkölteni a pénzt,
2.illetve hogy mindig a kor technológiai színvonalához igazodjanak a költségeink.
Pont úgy, ahogyan egy rutinos háziasszony képes kevésből is finom ebédet főzni, vagy ahogy nem hagyja, hogy beragadjon egy régi telefonelőfizetésbe, mert azóta már van jobb is, amelyik ugyanazért a pénzért többet tud, vagy ugyanazt kevesebbért képes nyújtani.
Egy a lényeg:
Ezt a szemléletet követjük mi is a Karsonnál, amikor például egy pénzügyi audit keretében keressük meg, hol folyik el a pénz (indokolatlanul, vagy feleslegesen nagy mértékben), lehetne-e a meglévő forrásokat hatékonyabban felhasználni (azaz ugyanazzal a kiadással több bevételt termelni).
Kérdezz bátran, ha valamit nem értesz, és keress meg, ha valamivel nem boldogulsz!
A cikk szerzője:
Pénzügyi és kontrollingszakember. Több mint 5 évig dolgozott logisztikusként, itt a teljes ellátási lánc felügyelete tartozott a feladatkörébe. Már 2016 óta dolgozik kkv-tanácsadóként: üzleti tervet, cashflow-rendszert, folyamatokat vizsgál és optimalizál, rejtett tartalékokat és hibákat, pénzelfolyásokat keres, árakat állapít meg és vizsgál felül. Ebben segíti kontrollingtapasztalata és mérlegképes könyvelői végzettsége. Ügyfelei között a nulláról induló, kezdő vállalkozástól a milliárdos árbevételű cégekig mindenki megfordult már. Vesszőparipája a hatékonyság és a digitalizáció.
Recesszió van. Ezért sokan junior munkatársakkal töltik fel a csapatot, néhány seniort meghagyva csak. Valóban jó ötlet ez? Lupkovics Edit coachot kérdeztük.
Vannak innovációk, amikből sokat lehet tanulni. Például arról, hogy mit ne csinálj. Hoztunk nektek egy szórakoztató összeállítást néhány innovációs bakiról. Lazulj, nevess, ezzel nincs más teendő.
Amikor egy vállalkozás túl gyorsan halad és a rendszerei ezt nem tudják kiszolgálni… akkor semmiképpen nem az a megoldás, hogy megállítjuk az egészet. A nagy rohanásban is vannak eszközök, hogy ne legyen baleset a vége. Olvasd el esettanulmányunkat.
Copyright © 2022 Carsongrey Üzletfejlesztő Kft., Minden jog fenntartva
A Karson Consulting weboldalán sütiket (cookie) használ, analitikai célokból, illetve a felhasználói élmény fokozására, melyet jelölőnégyzetek segítségével testre tudsz szabni. Elfogadással hozzájárulsz a sütik használatához.
5 thoughts on “Költségcsökkentés és fűnyíró: hogyan használd a vállalkozásodban?”
Pingback: Költségcsökkentés és mosógép: hogyan használd a vállalkozásodban? - Karson Consulting
Pingback: Miért a kárt mented meg? KKV-reflexek, amiket nem érdemes megőrizni
Pingback: Biznisz a krízisben - Válsághelyzetben követhető tanácsok kkv-knak
Pingback: Mikor emelj árat? - Karson Consulting
Pingback: Makacs Marhaság – az árbevétel szent tehene - Karson Consulting