Amit a gyors meggazdagodásról és a gurukról tudni lehet
Az a baj, hogy ha mindenki a tutibiztos sikertippeket követi, akkor senki nem lesz sikeres. Gondold végig velünk.
Himer Csilla írása
Nemrég jelent meg a Karson blogján a Készülj a nagy szemfényvesztésre című cikk, és sok olyan kérdést vetett fel, amelyekkel mintha kényelmetlen lett volna eddig foglalkozni. Éppúgy, mint általában az etikai kérdésekkel, hiszen itt semmi nem fekete vagy fehér, nincs egyetlen jó válasz. Cserébe legalább szembe kell nézni a hibáinkkal, ami roppant kellemetlen tud lenni. Így aztán nem foglalkozunk vele, inkább megy ez is a szőnyeg alá. Pedig a válság sok ilyen etikai problémára (is) rávilágított. Himer Csilla pénzügyi szakértő rezonál az üzleti etika aktuális kérdéseire – persze pénzügyes szemüvegen át nézve a(z üzleti) világot.
Egyre több mindenről derül ki, hogy elszúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. A klímánkról, a környezetünk védelméről, a gyerekeink védelméről (igen, a nyugdíj kérdése is pont ilyen baklövés hosszú távon), a szegénységről, az emiatt keletkező társadalmi feszültségekről.
Ahogyan én látom, minden fentebb felsorolt problémának van két közös gyökere, és ez visz rá minket arra, hogy fenntartsuk, sőt rendszerszintre emeljük ezeket a hibákat:
a kényelem és a jövedelmezőség.
Mert szeretjük az állandóságot, a kiszámíthatóságot. Ez az oka annak, hogy amit már megszoktunk, azt nehezen engedjük el – még akkor is, ha már gyülekeznek a jelek, hogy ez így nagyon nincs jól. A gyökeres (!) változástól még mindig ódzkodunk.
Szeretem a történelmet. Ha belegondolok az emberiség történelmébe, akkor a nagy változások, amelyekről korszakokat neveztünk el, és valóban gyökeres változásokat jelentettek, ritkán következtek be földcsuszamlásszerű fordulatok nélkül. Amikor igazán nagyot fordult velünk a világ, szinte kivétel nélkül azért következett be, mert előtte válság volt valamilyen területen. Társadalmi, politikai, természeti… Csak néhány példa:
– A nagy történelmi korszakokat jellemzően az addigi társadalmi berendezkedés tarthatatlansága miatt bekövetkező forradalmak szegélyezik: francia polgári forradalom, angol forradalom, orosz forradalom (én még úgy tanultam róla, hogy nagy októberi szocialista forradalom).
– A nagy történelmi korszakokat nagy politikai változások is nyithatták, ilyen volt például Amerika felfedezésével Spanyolország és Anglia nagyhatalommá emelkedése, erre pedig egy hatalmi vákuum (válság?) adott lehetőséget.
– A keresztény vallás világvallássá válásához az is kellett, hogy a Nyugatrómai Birodalom hanyatlásnak induljon; az így kibontakozó morális válság adott lehetőséget az új vallás felemelkedésének.
– Az 535-600 közötti késői, kisantik jégkorszak nyomában kitörő terménypusztulás, éhínség és járványok miatt meginduló viking népvándorlás pedig birodalmak összeomlását eredményezte, köztük a Bizánci Birodalomét is, amelynek szomszédságában így az iszlám terjedése már kevesebb ellenállásba ütközött.
A változások minden esetben gyökeresek voltak – és erre reagáltak az emberek. A történelem azonban azt is megmutatta minden esetben, hogy a változások csak azért következhettek be (például ahogy a feudalizmusból átléptünk a kapitalizmusba), mert mindig volt egy elhúzódó válság. Magyarul mindig idő telt, mire el tudtuk fogadni, hogy márpedig valami teljesen másba és másként kell fogni, mert az eddigi állapotok, szabályok, szokások tarthatatlanok. Eszerint le kell vonjuk magunkról a következtetést, hogy a gyökeres (!) változástól még mindig ódzkodunk. (A hangsúly a gyökeres változáson van.)
Elég, ha most visszanézünk a nem is olyan távoli múltig! Bár az üzleti darwinizmus mindig is a kapitalizmus sajátja volt, vagyis minden vállalkozás feje felett mindig ott lebegett annak veszélye, hogy akár egyik napról a másikra is megszűnhet, csődbe mehet, ha nem képes jól alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez… az eltűnt cégek példája mégsem szolgált igazán intő jelként a legtöbb vállalatnak, vállalkozásnak. Persze, tanultak a hibákból – de mintha csak a felszínt kapargatták volna. Üzleti mechanizmusokat farigcsáltak, új üzleti modelleket alakítottak ki, digitalizáltak, felgyorsultak, és létrejöttek a startupok… de mintha csak ugyanazt ragozták volna másképp. Az alapvetés semmit nem változott: (mennyiségi) növekedés mind felett!
Azzal a mai napig kevéssé foglalkozik bárki, akár politikus, akár menedzser, vagy bármilyen ember, hogy ennek a kényelemnek mi a valódi ára.
Apró közbevetés: az állandósághoz és kiszámíthatósághoz való mérhetetlen ragaszkodásunk egyébként fura. A Földön az egyetlen élőlény az ember, amelyik erre törekszik. Minden más faj elfogadja azt, hogy „a világ veszélyes”, de legalábbis változó és hosszú távon kiszámíthatatlan – és alkalmazkodik ehhez, együtt él ezzel. Mi inkább megváltoztatjuk a világot, csak hogy ezt az alkalmazkodást minél nagyobb mértékben megússzuk (teljesen még nem tudtuk kiküszöbölni, és úgy gondolom, hogy ez jó).
Egyszerű: mert egy egész rendszert építettünk ki arra, hogy ez legyen a jövedelmező. Még soha nem kíséreltük meg gyökerestül megváltoztatni a rendszert. Igazából még a kriptovaluták sem jelentenek elég gyökeres változást a pénzügyi rendszerben. (Lehet, hogy a nemzeti bankok ellenőrzése alól ki lehet bújni vele, mert más a technológiai háttér, de van helyette másféle szabályozás, ami szintén mesterségesen ad értéket ezeknek a valutáknak, és ugyanabban a gazdasági rendszerben van értéke, mint bármelyik másik pénznemnek.)
Olyan, mintha a forradalminak tartott megoldásaink a hatásukat tekintve valójában csak kis forradalmacskák lennének. És azzal tudnak ebben a rendszerben pénzt keresni, hogy rendszeren belül csinálnak forradalmacskákat.
Mi lehet akkor a rendszeren kívül?
Nem tudja senki, mert igazából soha nem is merészkedett el eddig senki.
A VUCA-világ elmélete már elég régóta létezik ahhoz, hogy a nagyobb vállalkozások már foglalkozzanak vele. Komoly változásokat azonban még nem okozott.
A VUCA a volatility (változékonyság), uncertainty (bizonytalanság), complexity (bonyolultság) és ambiguity (kétértelműség) szavakból áll össze – és ugye, milyen ismerős? A mi szép, új világunkat írja le. Amit eddig az elméletek gyártása során VUCA-nak hittünk, az meg sem közelíti azt, amit most hirtelen megkaptunk a nyakunkba. Élesben.
Tetszik, nem tetszik, bizony kizuhantunk a pénzügyi meg az akármilyen komfortzónánkból is.
Itt jön a képbe mindaz, amit a „Készülj a nagy szemfényvesztésre” című cikk feszegetett.
Mert ettől a pillanattól kezdve ez valóban etikai probléma. Ha ugyanis a VUCA most mutatta csak meg a valódi természetét, fel lehetünk rá készülve, hogy nem ez lesz az egyetlen eset. A VUCA-t még számtalanszor fogjuk megtapasztalni – még a mi életünkben. (A gyermekeinkről már ne is beszéljünk.)
A VUCA-világ elméletének megalkotói is tévedtek. Az ő kiindulópontjuk az volt, hogy ezt a változékonyságot, bizonytalanságot, komplexitást és kétértelműséget az emberek, de különösen a technológia fejlődése hozza majd magával, az generálja. Ehhez képest most bejelentkezett a természet is – és egyelőre még csak nem is a klímaváltozással. Hanem egy vírussal. (A klímaváltozás húzzon sorszámot!)
A lényeg: erre a változékonyságra kell berendezkednünk. Ha nem vírus jön, akkor a klíma szól be nekünk. Ha nem a klíma, akkor azért bőven itt vagyunk még mi, emberek is VUCA-tényezőnek: szegénység, kiberbűnözés, háborúk. Vagy bármi más.
Márpedig ha mi továbbra is a „normálishoz” akarunk csak visszatérni, vagy legalábbis ahhoz, amit eddig normálisnak ismertünk, akkor emberek életével játszunk. Egzisztenciálisan, egészségileg, pszichésen. És nemcsak a jelenleg élőkével, hanem nemzedékekre előre sokakéval.
Tényleg be merjük ezt vállalni?
Vállalkozni VUCA-ban sem lehetetlen, de sok mindent másképpen kell majd benne csinálni. Tudom, mivel még soha senki nem vállalkozott így, nem én fogom megmondani a tutit. Nincs kristálygömböm sem. Viszont bizonyos irányok már látszódnak, és ezeket minél hamarabb vesszük tudomásul, annál nagyobb az esély a túlélésre:
1. Ha maradunk a megszokottnál, az előbb-utóbb zsebre fog menni. Gyanúm szerint inkább előbb, mint utóbb. Még csak két hónapja tart a válság (nálunk), de az első cégek már lehúzták a rolót. A statisztikák szerint egy átlagos magyar kkv-nak nagyjából 2-3 havi tartaléka van. Az USA-ban pontosabbak az adatok, ott a mikrovállalkozásoknál 27 napnyi működési tartalékot becsülnek. Ha ez elfogy, márpedig mostanában el fog fogyni, akkor máris várható egy nagyobb csődhullám. Mindez azért, mert sok cég képtelen volt alkalmazkodni a megváltozott helyzethez (és a tartaléka sem volt elég).
2. Ha maradunk a megszokottnál, az előbb-utóbb zsebre fog menni. Tudom, ezt már mondtam. De ez az „utóbb” lesz a hosszabb agónia. Ha ugyanis a megváltozott környezet ellenére is a „normálishoz” akarunk visszatérni, az egyrészt hihetetlenül költséges lesz, másrészt a bevételek is el fognak maradni. (Mindenre azért a marketing sem képes.)
3. Ha alkalmazkodunk a változásokhoz, az is zsebre fog menni. Ennek már meg is vannak az első jelei. Amikor maga Jeff Bezos (egy olyan „unikornis” cég vezére, mint az Amazon) jelenti be a részvényeseknek, hogy egy egész negyedévnyi nyereség fog eltűnni csak az alkalmazkodás miatt, az minimum késztesse elgondolkodásra az üzleti élet szereplőit. Az ok egyszerű, és nemcsak az Amazonra érvényes: a vírus miatti új higiénés sztenderdek két oldalról fogják harapófogóba a nyereséget. Egyrészt ezeket a higiénés protokollokat be kell vezetni – ez pénzbe kerül, tehát a költségek megugranak majd. Másrészt a szociális távolságtartás és más válsághatások (például a meredeken felívelő munkanélküliségi ráta) miatt a bevételek is csökkenni fognak. Magyarul bármerről nézzük is, ezek a nyereség ellen hatnak.
4. Komoly ellensúly lehet a hatékonyság és termelékenység megőrzése, és ezzel a magasabb nyereségszint elérése érdekében az automatizálás és a digitalizáció. Már csak azért is, mert ezek a szociális távolságtartás biztosításában is segíthetnek. Viszont az átállás, illetve a rendszerek digitalizációra történő átdolgozása, optimalizálása első lépcsőben szintén költségigényes.
Stratégiai szinten: rá kell szokni a tervezésre. Mármint a rendesre.
Nem csak úgy ímmel-ámmal, nemcsak az íróasztalfióknak vagy a bankhitelhez készítve. Becsülettel, több forgatókönyvre kidolgozva, a kockázatokat tisztességesen kielemezve, a tartalékok felépítésével is számolva, a cashflow-t nemcsak lekövetve, hanem szintén előre tervezve.
Taktikai szinten: nem csak a kockázatokkal kell számolni. A pénzügyek tervezésébe, a kontrollingba, a vállalkozás teljes működésébe be kell illeszteni a fenntarthatóság elveit. Beleértve a (társadalmi és jogi) átláthatóságot is, és persze a környezetvédelmet – és a maga teljes valójában, nem csak a PR szintjén. Miért? Nem éppen a költségcsökkentő volta miatt. A fenntarthatóság gondolata nem véletlenül fogant meg már korábban, ugyanis hosszú távon nagyon is költségkímélő.
Szervezeti oldalon: napi szokássá kell tenni a tanulást! Vállalkozásvezetőként is, de a munkatársainknak is biztosítani kell a lehetőséget. Az élethosszig tartó tanulás két okból fontos: minél többet tud valaki a saját szakterületéről, annál valószínűbb, hogy látni fogja a rizikófaktorokat is, tehát újabb esélyt ad – magának és a vállalatnak – arra, hogy arra fel is tudjon készülni. Másrészt a tanulás új formái akár közösségi élményt is adhatnak, a tudásmegosztás új módszerei összekovácsolhatják a csapatot. A vállalati kultúra része. A jó csapat pedig, mint azt már most is számos esetben láthattuk, kiutat jelenthet a válságban is a szorult helyzetből. (Lásd a Roksh példáját, akik képesek voltak 5 (!) nap alatt teljes üzleti modellt váltani. Vagy a számos egyéb jó példát itt.)
A cikk szerzője:
Pénzügyi és kontrollingszakember. Több mint 5 évig dolgozott logisztikusként, itt a teljes ellátási lánc felügyelete tartozott a feladatkörébe. Már 2016 óta dolgozik kkv-tanácsadóként: üzleti tervet, cashflow-rendszert, folyamatokat vizsgál és optimalizál, rejtett tartalékokat és hibákat, pénzelfolyásokat keres, árakat állapít meg és vizsgál felül. Ebben segíti kontrollingtapasztalata és mérlegképes könyvelői végzettsége. Ügyfelei között a nulláról induló, kezdő vállalkozástól a milliárdos árbevételű cégekig mindenki megfordult már. Vesszőparipája a hatékonyság és a digitalizáció.
Az a baj, hogy ha mindenki a tutibiztos sikertippeket követi, akkor senki nem lesz sikeres. Gondold végig velünk.
Hűvös Ágnes írása A vezetői önfejlesztés veszélyes zsákutca lehet. Kattintásvadásznak tűnik ez a mondat? Nem véletlenül. Hűvös Ágnes vezetőfejlesztő tanácsadónk árnyalja kissé, mert sajnos van benne némi igazság. Hallunk olyan helyzetről,
Amikor évek óta fáradhatatlanul és kiszámíthatatlanul változik a gazdasági környezet, érdemes végiggondolni, mivel növelheted tovább a vállalkozásod biztonságát. Régi-új eszközök, megfontolandó és provokatív javaslatok is következnek.
Copyright © 2022 Carsongrey Üzletfejlesztő Kft., Minden jog fenntartva
A Karson Consulting weboldalán sütiket (cookie) használ, analitikai célokból, illetve a felhasználói élmény fokozására, melyet jelölőnégyzetek segítségével testre tudsz szabni. Elfogadással hozzájárulsz a sütik használatához.