Nem ti vagytok őrültek. Mindannyian együtt vagyunk azok.
Sokat gondolkodunk etikus vállalkozásról, gazdasági mechanizmusokról. Feszegetjük a határokat. Most különösen fontosnak látjuk, hogy egy véleménycikket is olvassatok tőlünk. A helyzet az, hogy olyan döntés előtt állsz te is, mi is, mindenki, aminek sokan talán tudatában sincsenek.
Ahogy az újraindítás fokozatosan megtörténik, a kommunikációs terek nagy játékosai „minden erejükkel arról akarnak majd meggyőzni minket, hogy minél hamarabb térjünk vissza a normális kerékvágásba minden téren” – írja Julio Vincent Gambuto amerikai filmrendező. (Az ő gondolatmenetét követtük végig – és megtűzdeltük mindazzal, amit mi gondolunk.)
Amit Gambuto leír, természetes. Az átélt félelem, a járvány első hulláma idején összebarkácsolt szükségmegoldások és az akkor keletkezett érzelmi beállítódás nem alkalmas arra, hogy normálisnak tekintsük. A cél az, hogy ezután nyugodtan és rutinszerűen éljünk egy „új normálisban” – mintha nem is történt volna semmi. És ha az emberiség a régi mintákat követi, hamarosan tömegek fogják kicsinyíteni, relativizálni, végül pedig tagadni mindazt, ami megtörtént. Láttunk már ilyet ezerszer.
Már most látjuk ezeknek a jeleit: a közösségi médiában már kínos a járványról beszélgetni, túl sok, túl nyomasztó, ne posztolj róla, uncsi, kényelmetlen. És hogy mi várható? Pontosan ez a hatás, csak sokkal nagyobb mértékben. A nagy játékosok pedig milliárdokat költenek majd hirdetésekre, plakátokra, tévéműsorokra és újságcikkekre, hogy újra jól érezzük magunkat. Megjelennek majd a megfelelő blogposztok, filmek, mémek is. Hiszen valóban másra sem vágyunk, mint hogy megint minden kényelmes legyen. Hogy visszatérhessünk megszokott életünk, mindennapjaink apró rutinjaihoz. Hogy ne emberi tragédiák soráról olvassunk minden reggel. Hogy bármikor kávézhassunk a városban, és aztán mehessünk tovább dolgozni, ahogy mindig is tettük. Nagy szükségünk lesz a vigasztalásra, és ezzel minden nagy cég, kereskedelmi márka tisztában van. Felsorakoznak a megmentésünkre: kedves vásárlónk, itt vagyunk, hogy eloszlassuk a sötétséget, és visszaadjuk a válság előtti életed!
Legyél tudatában annak, hogy mi vár ránk.
Az elmúlt száz évben a milliárdos hirdetési üzletág alapelve nem változott: találd meg a fogyasztód problémáját, és oldd meg azt a terméked segítségével. Ha a probléma gyakorlatias, a megoldás is legyen az. Minden időben Tisza cipőben! Szállunk rendelkezésére. Nincs többé korpa, csak gyönyörű haj. De ha a megoldandó probléma érzelmi jellegű, akkor a megoldásnak szívügyeddé kell válnia, életre szóló hűséget kell fogadnod. Love brands, szeretetmarketing. A Coca-Cola boldoggá tesz. A Mercedestől sikeresnek tűnsz. A Tchibo a legtöbb, mi adható. A jó marketingesek megmutatják, hogy a terméküktől könnyebb lesz az életed. A zseniális marketingesek ezen felül még azt is tudják, hogy mitől fogsz a szívedhez kapni a reklámjuk láttán. És ne feledjük: leginkább az érzelmeink traumatizálódtak az elmúlt hetekben. Mint társadalom egy egészen új módon lettünk sebezhetőek.
Többé nem tudjuk meg nem történtté tenni, amit ez a trauma megmutatott nekünk. A kihalt belvárosi utcákat Budapesten. A mély szippantásokat a tiszta levegőből. A madarak mindent betöltő csiripelését a városi parkokban. Videókat a kisvárosokba beszivárgó vadvilágról. A tisztuló levegőben kibukkanó távoli hegyeket. Ilyen mesekönyvbe illő jelenetekben élhetnénk, ha kevésbé mérgeznénk napi tevékenységünkkel a bolygónkat. De láthatjuk a nem igazán képeslapra való jeleneteket is: ahogy a kis- és nagyvállalkozások kénytelenek megválni a dolgozóiktól, ahogy kis üzletek végleg bezárnak, ahogy a belvárosi baristából konzervgyári munkás lesz, ahogy egész falvak éheznek.
Ilyenkor mindenkinek egy kérdés villan az eszébe: Mi a fene van most? Valami elképzelhetetlen, hihetetlen dolog történik. A Nagy Szünet. Soha nem láthattuk még, hogy mi lenne, ha a társadalom egyszerűen megállna. Ebben a ritka csöndben pedig előkerülnek életünk gyönyörű és fájdalmas igazságai. Kényszeredetten próbálunk ki olyan dolgokat, amiket eddig nem tudtunk vagy nem akartunk kipróbálni. Idézd fel, hogy érezted magad az elmúlt hetekben. Ha megkérdeznénk mindenkit, mi lenne a válasz? Sokan válaszolnák, hogy magányosak, összetörtek, szomorúak, elkeseredettek. Hogy ismeretlen és félelmetes, amit átélnek.
Mennyire tökéletes időzítés ez a nagy márkáknak, hogy újra a normalitás érzéséhez segítsenek minket! Csak vegyük a kezünkbe a legújabb okostelefont, csak bújjunk egy menő cipőbe, csak igyunk meg egy laktózmentes lattét tökéletes habbal a tetején, és ez a sok rossz érzés mind elillan! Csak éld az életed. Már csak pár nap…
Az életmódunk okkal olyan, amilyen. A piacgazdaság ránk, emberekre, a mi normál működésünk alapos ismeretére támaszkodik. Ez önmagában nem rossz és nem jó. Azért működik, mert mi így működünk. A világmárkák és a termékeik munkahelyek millióit teremtik meg, erre pedig szüksége van a jóléti társadalomnak. Minden és mindenki része a rendszernek, amely hosszú és jó életet szeretne biztosítani számunkra.
A nyugati típusú, demokratikus berendezkedésű piacgazdaságok többet tettek a szegénység ellen, mint bármely más civilizáció a történelmünk során. De még ez sem nyújt általános megoldást. A gazdasági egyenlőtlenség így is folyamatosan nő, az olló egyre nagyobbra nyílik. A piacgazdaság kezdeti pozitív hatásai meggyengültek; a védelem, amelyet nyújtott, lassan teljesen eltűnik. A világgazdaság törékenysége jól látszik. Akárcsak az emberek, a cégek is tudnak felelősségteljesek és etikusak lenni (és vannak olyanok is, akik és amik nem azok). Jobb megoldást kell találnunk: egy felelősségteljes szabadpiacot.
De ez még nem történt meg, az eddig megszokott minták működnek, és a következő hetekben kristálytisztán fogjuk látni, hogyan. Kereskedelmi márkák, döntéshozók, még te magad is beleállsz ebbe. Mindent meg fogunk tenni, pénzt fogunk költeni arra, hogy tűnjön el már végre ez a szörnyen kellemetlen érzés. A reklám és számos intézkedés kizárólag azt a célt fogja szolgálni, hogy újra normálisan érezzük magunkat. És minél kevésbé etikus egy szereplő, annál nagyobb erőfeszítést fog tenni, hogy elhitesse velünk: nem is láthattuk azt, amit valójában láttunk. Nem is volt tisztább a levegő. Alig volt beteg, azok a történetek csak mendemondák. A számok sose voltak olyan magasak, a sajtó túlozta el az egészet.
Egy eddig soha nem látott intenzitású szemfényvesztés kezdődhet el. A gazdaság helyrepofozása a döntéshozóknak és az üzleti élet szereplőinek is létfontosságú. Gyorsak lesznek és lehengerlőek. Nyakunkon a Nagy Normalizálódás.
És milyen könnyű ebbe belecsúszni: arról beszélni, hogy a cégeddel nincs is más teendőd, mint hogy a lehető leggyorsabban visszaállítsd a normál kerékvágásba. Arra biztatni, hogy a márkádat, az üzleti modelledet elég csak finomhangolni, és ezentúl csak nagyobb erővel kell sugározni mindazt, amit eddig. Arra bátorítani, hogy csak rázd meg magad, állj fel, és menj tovább. De ha őszinték vagyunk, kimondjuk: a gazdasági és értékválság még csak most kezdődik, és egyelőre megjósolhatatlan a lefolyása.
A változás elkerülhetetlen. Már kipróbáltunk olyan dolgokat, amelyeket eddig nem tudtunk vagy nem akartunk kipróbálni. Már láttunk valamit, amit eddig nem is akartunk látni.
És most van beleszólásod a változásba már a kezdetekkor, mert ez a válság nem olyan, mint a 2008-as. Ebben a válságban ugyanis nem a pénzintézetektől indult a probléma. A probléma most a Maslow-piramis legalján van, mindannyiunk életének alapvető rutinjaiban, az egészség, a jólét és a biztonság szintjén. És ha jól csináljuk, a megoldást is ott kell megtalálnunk. Ez egy betegség, és a betegség nem szégyen, amit takargatni kellene.
Mi erre kérünk: vegyél egy mély levegőt, próbáld meg kizárni a süketítő zajt. Gondolkodj el azon, hogy mit szeretnél visszahozni az életedbe, a cégedbe, az ügyfeleiddel való kapcsolatodba. Ez most a mi nagy esélyünk, hogy megalkossuk a „normális” új verzióját. Egy ritka és különleges lehetőség, hogy megszabaduljunk a felesleges dolgoktól. Hogy csak azt hozzuk vissza, amire igazán szükségünk van, amitől teljesebb lesz az élet. Ami boldogabbá teszi a gyermekeinket, és ami valóban büszkévé tesz minket.
Az világossá vált az elmúlt hetekben, hogy törődünk egymással. Kiderült ez a pozitív, támogató közösségi kommunikációból, az adományainkból, az orvosoknak küldött ételből, a rászorulóknak küldött csomagokból vagy a munka nélkül maradt művészeket segítő kezdeményezésekből. Alapvetően jó emberek vagyunk. Ilyen minőségünkben szeretnénk újradefiniálni, hogy hogyan fog a világunk kinézni 5, 10, vagy akár 50 év múlva. Most erre kaptunk esélyt, egy igen nagy esélyt.
Hogyan fogjuk megőrizni a tisztánlátásunkat?
A cikk szerzője:
A közösségi médiában időnként elszabadul egy-egy elkeseredett, indulatos poszt. Vagy csak egy kérdés: “kell-e üzlettárs?” Szerintünk jó dolog. Hűvös Ágnes kollégánk elmondja, miért. És a végén még egy rendkívül éles üzlettársi vitáról is beszámol…
A szezonalitás ugyan befolyásolható, de az alapvetés biztos: ugyanúgy eljön, mint a halál. Hogy ez ne így legyen, valami földcsuszamlásszerű változásra lenne szükség a fogyasztói szokásokban. Amíg ez nincs így, addig használjuk ki az előnyünkre!
Sok sikersztorit olvasunk… a csúcsra vezető hegy-völgyekről és mélységes szakadékokról meg szinte semmit. Hűvös Ágnes alapítónk egy sorozatban megírja, hogy a Karson Consulting honnan indult, és hogyan haladtunk egészen addig a pontig, ahol éppen vagyunk.
Copyright © 2022 Carsongrey Üzletfejlesztő Kft., Minden jog fenntartva
A Karson Consulting weboldalán sütiket (cookie) használ, analitikai célokból, illetve a felhasználói élmény fokozására, melyet jelölőnégyzetek segítségével testre tudsz szabni. Elfogadással hozzájárulsz a sütik használatához.
3 thoughts on “Készülj a nagy szemfényvesztésre”
Pingback: VUCA vállalkozás - új esélyek, de mik a kilátások?
Pingback: Miért ragaszkodunk a hibáinkhoz? - Karson Consulting
Pingback: Mi változik meg a vállalkozásodban a válság miatt? - Karson Consulting