Építs a bizonytalanra – stratégiaalkotás, üzleti tervezés más szemlélettel

Ha körülötted minden inog, kezdj el rugalmasabban gondolkodni. Ehhez adunk támpontokat.

Hűvös Ágnes írása

2021-01-05
Nemrég egy olyan vállalkozással dolgoztunk, amely külföldi piacokat céloz, a magyar piacon pedig már most erős, és tovább erősödne. A tulajdonos nagy meggyőződéssel állította, hogy mérni felesleges, elegendő adat van a birtokában. Meg is mondta nekünk, hogy melyik az a tevékenység, ami az ő vállalkozását sikeressé teszi – szerinte. Az üzleti eredményei valóban jók, így a hite visszaigazolódni látszott. Mi mégis ragaszkodtunk a méréshez, számolgatáshoz… és az derült ki, hogy a sikeresnek megjelölt termékirány és tevékenység a piacnak kevésbé fontos, ellenben más pontokon valóban erős a cég – és tovább erősíthető. Csak a megfelelő pontokra kellene koncentrálni az erőfeszítéseket, tőkét, kommunikációt.
Amikor ez kiderült, akkor jött a következő kérdés ügyfelünktől:

Jó, de… mi van, ha változtatunk, és ettől az eddig bevált rendszer összeomlik?

És amíg a Karson-csapat egy része tovább dolgozott azon, hogyan legyen realista és megvalósítható az üzleti terv, az egyik kollégánk feladata ez lett: segítse az ügyfél gondolkodásának átalakulását. Hogy sikerült-e? Nem tudjuk. 1-2 év múlva kiderül. De ezzel kapcsolatban végiggondoltunk ezt-azt.

Látnok vagyok, bevallott korlátokkal.

A jövőmben két dolog mindenképpen szerepelni fog: az adózás és a halál. De hogy mit kezdek vállalkozóként vagy az emberi faj tagjaként a folyamatos bizonytalansággal – ami ezt a kettőt kivéve a jövőmet meghatározza –, az már egészen más kérdés. Hogyan gondolkozzunk arról, amiről nem tudunk semmit?

Kezdjük ott, hogy nem igaz, hogy nem tudunk semmit. A jövőnk egy része ismert, csak éppen sokváltozós. Éppen ezért rengetegszer mondtam ki az elmúlt hetekben ezt a szót: szcenáriótervezés. Vagy variáltam: forgatókönyvek tervezése. Nem, nem mentünk át a filmiparba, még mindig vállalkozásokat teszünk sikeresebbé, stabilabbá, tervezhetőbbé. Az üzleti terveket szabdaljuk többfelé és állítjuk össze újra. A bizonytalan környezetre, változó piacokra, azaz a VUCA-világra vértezzük fel a kisebb és nagyobb KKV-kat. Ám hiába tudjuk, mik ennek a technikái, leggyakrabban egy dolgon akadunk fenn:

A vállalkozó hite, hogy mit lehet és mit nem, meghatározza, hogy mit fog tudni elérni.

És a vállalkozók egy része mélyen hisz két dologban: abban, hogy:

  1. ismeri a saját múltját (ahogy azt a fenti sztoriból láttátok: nem, ez nem mindig igaz),
  2. nem ismerheti a saját jövőjét (ez igaz, de csak részben).

Ne érts félre. Sajnos nem úgy értendő a fenti mondat, ahogy sokan sugallják. Mi nem bízunk a higgy-magadban-és-mindenre-képes-leszel lózungban. Sőt: egyes kutatások szerint a túlzott vállalkozói optimizmus fordítottan arányos az üzleti eredményességgel. De az optimizmus ellentéte nem a pesszimizmus, hanem a realizmus. Így a fenti mondatot így finomítanánk:

A vállalkozó tudása arról, hogy mit lehet és mit nem, meghatározza, hogy miért fog keményen dolgozni.

Kis kitekintést szeretnék tenni a gyerekek világába. A nevelés elsősorban arra tanította meg a most felnőtt generációkat, hogy folyamatosan hintázzunk a pánik és az apátia közötti tartományban, ami a jövőt illeti. Az alábbi alapelvekre épül:

  • Hagyományokra és meglévő információkra építve nevelünk, hiszen a már meglévő közös szabályok és közös értelmezés tartják fenn a társadalmat. Ez annyira nem tesz jót az innováció szemléletének. OK, legyen valami új, de ne –„túl új”, mert akkor már riasztó, ismeretlen. (Igen, kutatások igazolják, hogy az innovációk beépülését ez a hatás erősen korlátozza.)
  • Arra készítjük a gyerekeinket, hogy az élet harc (és senki nem tudhatja, mi is vár rá, mert a helyzet egyre rosszabb), ez erősen meg tudja ráncigálni az önbizalmat.
  • Minden problémát meg kell oldani. Az oktatástól azt várjuk, hogy a gyerek sikeresen ugorjon neki minden kihívásnak. Ez egy haszonelvű szemlélet, és sokszor túlzottan megoldáscentrikus gondolkodásra jutnak belőle a nevelők-oktatók – ezzel alááshatjuk a kockázatvállaló, önálló viselkedést.

A fenti három alapelv együtt egy cseppet sem támogatja azt a szükségképpen kíváncsi, kritikus gondolkodásmódot, amit saját jövőnkkel kapcsolatban alkalmaznunk kellene. És a hangsúly most a kíváncsi megközelítésen van. Szerintem túl nagy szerepet tulajdonítunk az analógiás gondolkodásnak és a dedukciónak. Elődeinkre, pályatársainkra sandítva találgatjuk, vajon az a megoldás, amit éppen kitaláltunk, jó-e. Senki nem fog kísérletezni az elé tett anyagokkal, ha az elvárás minden esetben az adott probléma megoldása, és nincs lehetőség a probléma leplezetlen élvezetére, a megfejtetlen titokkal való játékra vagy akár a probléma újrafogalmazására.

Különös aktualitást ad ennek a blogposztnak az, hogy nemrég elhunyt Tony Hsieh, a Zappos alapítója. A Zappos volt az egyik első olyan vállalkozás, amely online értékesített cipőt. Akkoriban ez meredek őrültségnek hatott – most pedig már evidens, beépült, az életünk része. A Zappos nagyvállalat lett, az egyik legsikeresebb az elmúlt évtizedben. Tony Hsieh és az akkor még ShoeSite.com néven futó vállalkozás csapata olyan irányba indult, ahol előttük nem nagyon járt még senki – és képesek voltak maguknak kialakítani egy üzleti környezetet. Nagymértékben építettek a bizonytalanra.

Képzeljük el a jövőnket mint egy klassz bulit, és sokkal könnyebb lesz magunk elé vetíteni, hogy hogyan is tervezzünk.

Két nagy kérdésre kell választ találnod, szabadon engedett fantáziával:

  • Mitől lenne igazán jó a bulid, ha semmilyen korlát nem lenne?
  • Mi az, ami tutira megöli a bulit?

Ha az utóbbi kérdés, azaz a kudarc szemlélete érdekel – ami szerintünk a siker egyik alapja –, olvasd el ezeket a cikkeinket is:

A kudarc nem opció. Pedig lenne értelme

Sikeres vállalkozó vagyok. Vagy nem.

Amikor egy vállalkozás jövőjét tervezzük, persze nem állunk meg a fenti két kérdésnél:

  • Mi korlátozza a lehetőségeidet? A rászánható pénz? A járványhelyzet? Az elérhető technológia?…
  • Amikor döntést hozol valami mellett, tudatában vagy-e, mit veszítesz ugyanakkor? Mit kezdesz azokkal, akik a döntéseid miatt nem tudnak részt venni a buliban? Mit kezdesz azokkal, akik részt vesznek, pedig valójában nem akartad?…
  • Milyen erőforrásaid vannak? Jól használod? És vajon mások erőforrásait jól használod-e mindarra, amire használhatnád?

És persze számtalan kérdést felteszünk még. A lényeg, hogy

Igyekszünk pontosan megismerni a jelen állapotot, és azt összekötni a tervvel

-ehhez pedig ismernünk kell a lehető legpontosabban, hogy mik a korlátok. Mély, megértő kapcsolatba kerülünk a problémával… és nem szeretünk bele a célba.

Vannak, akiket ezek a kérdések megrémítenek, vannak, akiket kíváncsisággal töltenek el. A bizonytalanság kezelésének többféle stratégiája van, amelyek elsősorban a bizonytalanság fokától és attól az érzéstől függnek, hogy vajon magunkat vagy másokat érezzük-e kompetensnek a helyzetben. Helyzetenként és személyenként eltérő a reakció.

Arra, hogy hogyan ugorjunk neki a jóféle „problémában-tapicskolásnak”, a design thinking meglehetősen sok technikát ismer. Érdemes például ezt a cikket elolvasni – két egyszerű ötlet, amit jól lehet alkalmazni a problémafelvetés során: The myth of ‘cannot be done’​ (and 2 tips on how to start).

Végül érdemes mantrázni három dolgot, ami alapot ad a problémákból és bizonytalanságokból való építkezéshez, és választ arra, hogy:

Hogyan élvezd ki minden cseppjét a bizonytalanságnak?

A bizonytalanság nem probléma, hanem lehetőség. Ha egy helyzetet sikerül lefordítani így, akkor már jó irányba nézel. És ez a gondolkodás azt is lehetővé teszi, hogy másokat meghívj a közös megoldás érdekében indított folyamatba. Hiszen egy jó buliban mindenki szívesen van jelen.

Különböztesd meg, hogy mit teszel, attól, ami veled történik. Építs bátran a hagyományokra, a közösség erejére, az adott környezetre – és változtasd meg bátran mindazt, ami ebből szükségtelen. A bulit te szervezed.

Ismerd meg alaposan, amitől függ a vállalkozásod, de ne foglalkozz vele ennél többet. A modern motivációkutatások szerint az összetett tevékenységek három fő motivációja az önállóság átélésének vágya, a kompetenciaélmény és a mögöttes cél. A pénz nem szerepel a motivációfaktorok között, de fontos eszköze annak, hogy a céljaidat elérd. A bulihoz kell jó kaja, de nem azért jövünk össze, hogy együnk. Ha az egész csapatod képes ezt átélni, a legnagyobb erőforrás a tiéd.

Ha választhatok, én ilyen jövőt szeretnék: lehetőségekkel telit, aktívat, izgalmasat.

Látnok vagyok. Ilyen jövőm lesz. Akarom mondani: van.

Ha arról is szeretnél olvasni, hogy magáról a tervezésről hogyan gondolkodunk, itt folytasd az olvasást: Üzleti tervezés változó és bizonytalan (VUCA) környezetben? Igen! Lehetséges!

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Borítókép: Pixabay

A cikk szerzője:

Hűvös Ágnes

Senior partner, Karson Consulting
Észlelt tünetek alapján azonosítja a vállalkozás stratégiai szintű problémáit, és ennek kezelésére megfelelő csapatot állít össze, valamint stratégiai változási folyamatban a vezetőket és tulajdonosokat támogatja. Ügyfelei főleg a vállalkozás megtorpant növekedése, a tulajdonosok közötti tisztázatlan folyamatok vagy a vállalkozás hektikus működése miatt keresik meg.

Hasonló tartalmak