A váltófutás tanulságai visszavonuló cégvezető-tulajdonosoknak

Csak a hangsúly kedvéért megismételjük a fenti állításunkat: egyre gyakoribb problémává válik a generációváltás. Nemcsak az egyes cégek számára, hanem lassan nemzetgazdasági szinten is érzékelhetően.

Súlyos kijelentés. Mivel lehet ezt alátámasztani? 

Jó okunk van arra, hogy ezt állítsuk. Az egyszerű logika. 

Nézzük, mi is történik! A kiindulási pontunk az, hogy a rendszerváltás környékén alapított, és már stabilan működő vállalkozások alapítói már javában nyugdíjas korúak. Vagy ha van még sok aktív évük, akkor is jelentős részük úgy érzi, hogy hátrébb húzódna, és legalább részben átadná a feladatokat, mert már fárad (fizikailag is, de akár csak mentális értelemben).

A probléma ismert: 

ezek a vállalkozások nem készültek fel az utódlásra, arra, hogy átadható legyen a vállalkozás.

Mi az, amit meg kell csinálnod, ha adható vállalkozást akarsz? Olvasd el itt:  Működő, nyereséges, eladható? Vagy addig még el kell jutni…

Ennek ezer oka lehet. Kezdve attól, hogy nincs kinevelve az utód. Inkább csak kinézve van. Ő általában az alapító-tulajdonos időközben felnövő gyereke (vagy egyik gyereke) szokott lenni, de lehet, hogy ő egészen más érdeklődéssel rendelkezik, mellyel pedig nulla tapasztalattal a családi vállalkozásról. 

Az okok egészen odáig terjednek, hogy a cég összenőtt az alapítóval, „le sem lehet műteni róla”. Ez az a helyzet, amikor szinte minden az alapító fejében van (de legalábbis nagyon sok minden), a döntések oroszlánrészét ő hozza meg stb. Magyarul ha az alapító milyen formában kiesik, a vállalkozás is belátható időn belül összeomlik.

A vezetés átadására nem felkészített cégek esetében ezeknek sok következménye lehet.

1. Ha nem olyan utód, akárről hozott menedzser személyében, akinek át lehet adni a vállalkozást, akkor a tulajdonos lesz kívüladva lesz azt eladni. Ha azonban fennáll a cég az, hogy a vállalkozás lelke az alapító, vagyis nélküle nem működik a cég, a vevő igazából piacot vesz, a pedig beolvad a vásárló vállalatába, vállalkozásába – vagyis az alapító cége így tűnik el. Ebben az esetben tehát nem a cégért fizet a vevő valójában, hanem a piacért – egyáltalán nem biztos, hogy azt az árat adja meg, amit egy teljes vállalkozásért lehetne kérni.

2. További lehetőség ebben az esetben, hogy az alapító megint csak nem a céget tudja eladni valójában, hanem csak az eszközeit, a vagyontárgyait. Az ár megint nem annyi lesz, mint amennyit egy jól működő, egészében átvehető vállalkozásért lehetne kérni.

3. Az alapító vérző szívvel ugyan, de felszámolja élete művét. A cég nyomtalanul eltűnik a gazdaság színpadáról, a szakembergárda szétszéled (ami pedig önmagában is érték lehet), az eszközöket pedig eladják.

Ezért azt javasoljuk, hogy az alapítóknak, hogy szánjanak rá a visszavonulás előtt legalább 5 évet, hogy felkészítsék a vállalkozásukat az átadásra, maguk pedig a tulajdonosi vagy csak simán a nyugdíjas szerepkörre.

Váltófutásra csak úgy érdemes benevezni, ha a távom lefutása után van kinek átadnom a stafétabotot, és látom, hogy a váltás pillanata előtt a váltótárs már előttem fut…

Ha már közös vállalkozást vezetsz társakkal, és szeretnéd a tulajdonosi és menedzserkonfliktusokat elkerülni, jelentkezz Műhelyünkre. Kattints a képre a részletekért