A cégem én vagyok… vagy mégsem? Miért nem automatikusan a vállalkozásé a tulajdonos tudása?

Tegyük fel, hogy holnap, 7 óra 34 perckor, valamilyen módon elüt az ÉLET. Ne gondolj feltétlenül rosszra, de mondjuk nem tudod egy percig sem folytatni amit addig csináltál, mert visszavonhatatlanul szerelmes leszel. A céged tudná-e folytatni azt, amit te éveken át fejlesztettél a fejedben? Azt a módszert, azt a know-how-t, azt a titkos szószt, ami miatt az ügyfelek téged választanak?

Spoiler alert: valószínűleg nem tudná úgy folytatni a működést, mint ahogy veled működött. És ez nem azért van, mert a kollégáid lusták vagy felkészületlenek. Hanem azért, mert amit te tudsz, az sem jogilag, sem gyakorlatilag nem a cégedé.

A mai tudásalapú gazdaságban a vállalkozások legértékesebb eszközei gyakran nem a gépek vagy az ingatlanok, hanem az immateriális javak – a know-how, a szabadalmak, a szoftverek, a márkanevek és egyéb szellemi alkotások.
Azonban sok kis- és középvállalkozás vezetője nem igazán tudja (vagy ha tudja, lehet, hogy nem pontosan érti), hogy

a tulajdonos személyes tudása nem automatikusan válik a cég tulajdonává.

Ez a jogi és számviteli szempontból egyaránt kritikus kérdés alapvető jelentőséggel bír a vállalkozás értékének meghatározásában és a megfelelő immateriális javak kezelésében.

Ami nem mindegy

Nézzük meg Példa Misi esetét. Példa Misi tíz éve vezeti sikeres IT tanácsadó cégét. Évek alatt kifejlesztett egy egyedi módszert, amely forradalmasította az ügyfelei számára a projektmenedzsmentet. A tudás az ő fejében van, ő alkotta meg, ő fejleszti tovább. Természetes, hogy a cégé is, nem? Nos, nem.

A magyar jogrendszerben ugyanis a Polgári Törvénykönyv szerint te és a céged két különböző személy vagytok. Hiába vagy te a tulajdonos, hiába te építetted fel, amit a fejedben cipelsz, és nem vagy fejlesztőként alkalmazva a cégedben, az a te személyes szellemi tulajdonod marad. Nem a cégedé. Na, ez innentől nagyon nem mindegy!

„A szellemi tulajdon menedzselésének egyik alapelve, hogy a vállalkozások nem találnak ki semmit, nem alkotnak – csak az emberek képesek erre.”

Az IFRS for SMEs 18. szakasza és a Számviteli törvény szerint is szerint az az immateriális javak elismerésének alapfeltétele, hogy

• valószínű legyen a jövőbeli gazdasági hasznok beáramlása a gazdasági egységhez, és hogy
• az eszköz költsége megbízhatóan mérhető legyen.

Ez azonban csak akkor teljesül, ha a vállalkozás jogszerűen rendelkezik az adott szellemi alkotással.

Tudástranszfer – a tudás átadásának elegáns kifejezése 

Ha szeretnéd, hogy a céged is tudja, amit te tudsz, akkor „tudástranszferben” kell gondolkodnod. Elegánsan hangzik, de a lényeg egyszerű: át kell adnod a tudásodat a cégnek.

Íme a lehetőségeid:

1. „ITT A TUDÁSOM, CSERÉBE ÜZLETRÉSZT KÉREK”
Beadod a cégednek természetbeni betétként (szellemi apport). Ezzel a tudásod hivatalosan is a cégedé lesz, te pedig üzletrészt kapsz cserébe. Induló vállalkozásnál 2025-től ez még adómentes is. Nem rossz deal, ha nem akarod magadnál tartani a kontrollt.

2. A NAGYLELKŰ GESZTUS
Egyszerűen odaadod a tudásodat a cégnek. Ingyen. Örökre. Visszafordíthatatlanul. A NAV persze jobban szereti, ha azért valami értéket mondasz, de hát te tudod.

3. „HASZNÁLHATJÁTOK, DE AZ ENYÉM MARAD”
Ez a legizgalmasabb verzió. A tudás továbbra is a tiéd, de a céged fizethet érte licencdíjat. Cégeladáskor pedig külön alku tárgya lehet. Új céget alapítasz? Viheted magaddal a tudásodat. Zseniális, nem?

Az alkalmazotti találmány – avagy „ki kérte, hogy ezt kitaláld?” 

Az alkalmazottak által létrehozott szellemi alkotások esetében a helyzet eltérő. Nem mindegy ugyanis, hogy az alkalmazott miért látott neki egy, a cég tevékenységével összefüggő új megoldás kidolgozásába.

A szolgálati találmány vagy alkotás esetében, amikor a munkavállaló munkakörében, munkaadói utasításra készít valamit, az automatikusan a munkáltató tulajdona lesz.

Ezzel szemben az alkalmazotti találmány esetében, amely a munkavállaló munkakörén kívül, saját kezdeményezésére készül, a találmány alapvetően a munkavállaló tulajdona marad, bár a munkáltató elővásárlási joggal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a munkavállalónak fel kell ajánlania az alkotást a munkáltató számára, hogy megvásárolhassa azt.

Ilyen például, ha egy szoftverfejlesztő otthon, a saját gépén fejleszt egy játékot. A játék tulajdonjoga természetesen az övé marad, de hasznosításra fel kell ajánlania a munkáltatójának, akinek általában 90 napja van élni ezzel lehetőséggel. Ha nem teszi, minden jog az alkotónál marad.

Miért számít, hogy a találmány kinek a tulajdona?

Egyszerű: mert pénzről van szó. Ha a tudásod hivatalosan is a cégedé, akkor:
● ezzel cégeladáskor nő a cég értéke,
● tiszta jogi helyzet van,
● ha új céget alapítasz, tudod, mit vihetsz magaddal,
● ha befektető jön, tudja, mit vásárol,
● ha titkos tudásod van, tudod, mi számít titoknak.

A szellemi alkotások világában nincs automatizmus

Amit a fejedben tartasz, az nem feltétlenül a cégedé is. És ez nem probléma, hanem lehetőség. Tudatosan kell döntened arról, hogy mit és hogyan adsz át. Mindenképpen emlékezz erre:

Ami a fejedben van, az még nem feltétlenül a cégedé is.

Az 5 perces teszt

Végezd el ezt a gyakorlatot most:

Írd fel papírra a 3 legfontosabb tudást/módszert/know-howt, amely nélkül a céged nem tudna működni. Ha ezt mind te tudod, és sehol nincs dokumentálva, akkor holnap hívj fel minket. Kérdezd meg, hogy a tudásod hogyan kerülhetne be a cég vagyonába.

Ez az 5 perc később akár milliókat is érhet.