blank

Amikor a vevő a zsebedben turkál – az open book módszer

A költségek részletezése olyan, mint egy első randi: mindent meg kell mutatni úgy, hogy közben a méltóságodat és a hitelességedet is megőrizd. Megnézzük, hogy működik a gyakorlatban az open book módszer. Himer Csilla pénzügy-kontrolling szakértő oszlat el 3 + 1 tévhitet.
blank
A vevőd azzal állt elő, hogy csak akkor köt a cégeddel szerződést, ha a teljesítés során végig szoros emberfogással nyomon követheti az előállítás során felmerült költségeidet? Sok esetben a döbbenet, az értetlenség vagy a bizalmatlanság erre az első reakció. Pedig csak rengeteg a tévedés az open book-nak nevezett árazási, költségkövetési módszer körül. Eloszlatunk 3 + 1 egy tévhitet.

Miért van szükség az open book-ra?

Sok oka lehet az open book módszer alkalmazásának, de elsősorban az erős nyereségelvárás van a háttérben – különösen nagy cégek esetében, ahol a tulajdonosok (részvényesek) oldaláról még recesszív körülmények között is erős a nyomás a nyereségességre (osztalékra).

Ebből több elvárás is származik:

  1. Transzparens előállítás és riportálás,
  2. költségek levágása – elsősorban a költséghatékonyság révén (tehát nem csak az a lényeg, hogy beindítsd a fűnyírót, hanem inkább az, hogy egységnyi költséggel minél többet, szebbet, jobbat tudj előállítani),
  3. fejlesztési nyomás – erre még később visszatérünk.

TÉVHIT #1 Mit akar valójában a vevő?

A vevő azt mondja, hogy csak azokat a költségeket hajlandó elismerni az árazásodban, amelyek valóban a neki készített termék/szolgáltatás előállításával kapcsolatban felmerültek.

Ilyenkor persze visszahőkölnek sokan, és fölteszik a kérdést: „De akkor mi lesz a közvetett költségekkel?” Semmi. Azokat ugyanúgy beépítheted (és be is kell építened) az áraidba, ahogyan eddig. Különben veszteséges lennél, és rövid úton mennél csődbe. Ezt pedig a vevőd sem akarja.

A vevődnek is egy olyan partnerre van szüksége, aki stabilan képes vele együttműködni.

Amit a vevő akar, az annyi, hogy az előállításhoz kapcsolódó költségekről kapjon pontos képet. Vagyis ő éppen a közvetlen költségeket akarja látni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a közvetett költségek címén burkoltan megemelheted az árat. A vevő ezt néhány tájékozódó piaci ajánlatkéréssel, de akár egy tenderrel is simán ki tudja szűrni már az első lépésben. Utána meg ott lesz a szerződésben szereplő ár is, amihez viszont tartanod kell magad.

TÉVHIT #2 Milyen árajánlatot vár a vevő?

Ha a reménybeli vevő előre jelezte, hogy szerződés esetén open book módon kell áraznod, akkor ennek már az ajánlati szakaszban is tükröződnie kell. Vagyis már az ajánlatban is részletezned kell a közvetlen költségeidet. Szét kell bontanod a különféle közvetlen költségeket, hogy a vevő által igényelt transzparens módon legyen áttekinthető a költségszerkezet.

Ugyanilyen fontos lesz bemutatni az ajánlatban a kalkuláció módját is, azaz azt, hogy a különféle közvetlen költségek értéke hogyan jött ki. Melyik költséget képezted például pótlékoló kalkulációval (tehát valamilyen százalékos számítás alapján), melyiket darabra vetítve stb.

Erre azért lesz így szükség, mert a későbbi open book-együttműködésnek ez lesz a kiindulási alapja. Ezen a ponton ragadjátok meg (mindketten) a költségeket, hogy aztán szoros emberfogással dolgozhassatok együtt.

TÉVHIT #3 Mi kerül bele a szerződésbe?

Ha open book szerinti árazásban állapodtatok meg, akkor a szerződésbe az alábbiak egészen biztosan belekerülnek:

  • Az ajánlati ár mint a lehetséges szerződéses ár maximuma – abban a bontásban, ahogyan az árajánlatban megadtad (ez vagy magában a szerződésben is megjelenik, vagy a szerződés hivatkozott mellékleteként szereplő eredeti ajánlatban).
  • A költségek nyomon követésének mikéntje
      • milyen formában (riportok típusa, részletessége, gyakorisága)
      • milyen egyeztetésekkel (ahol a riporttal kapcsolatban esetlegesen felmerült kérdéseket tudjátok tisztázni – milyen formában, rendszerességgel)
  • A folyamatosan keletkező költségadatok árba történő bedolgozásának, és ennek alapján az árak újrakalkulálásának a módja.

Opcionálisan (de nagy valószínűséggel) bekerülhet az is, hogy az előállítási folyamat során keletkező megtakarításokat (például ha az alapanyagot mégiscsak olcsóbban tudtad beszerezni), a fejlesztések hatásaként jelentkező hatékonyságjavulásból eredő „feleslegeket” az árba hogyan kell beépíteni. Előfordulhat például, hogy egy gyártási folyamat fejlesztéseként ugyanannyi alapanyagból a minőség megtartása mellett több terméket tudsz előállítani, ezért a fajlagos alapanyagköltség csökken.

Itt nyer értelmet, hogy az ajánlati ár a szerződésben mint a lehetséges szerződéses ár maximuma szerepel. Hiszen a fejlesztések révén a közvetlen költségek akár alacsonyabbak is lehetnek, mint amit az ajánlat idején kalkuláltál.

Álljunk meg pár szóra!

A fentiekről nem árt kicsit részletesebben is beszélni:

  • Ajánlati ár:
    • Mivel előfordulhat, hogy az előállítás végére valamivel alacsonyabb lesz a közvetlen költséged, mint amivel kalkuláltál, ezért nem érdemes az áraidat a vájárbéka püspökfalatja alá nyomnod. Saját magad lőnéd lábon. Ráadásul a nagy cégek beszerzői általában tisztában vannak a piacon uralkodó árviszonyokkal. Ha túl szép egy ár ahhoz, hogy igaz legyen, minimum rá fognak kérdezni, hogy a kalkulációdat milyen kőkemény bizonyítékokkal tudod alátámasztani. De az is lehet, hogy egyszerűen csak kiesel az ajánlatadók közül. (Érdemes ezért előre tájékozódni az adott cég policy-jaiból, legalább azokból, amik elérhetők a weboldalon, vagy a tender során a tenderfüzetben szerepelnek.)
    • Mivel a beszerzők általában jól tájékozottak a piaci árviszonyokról, ezért felpumpálni sem érdemes az árat, hogy aztán majd utólag legyen miből engedni. Legtöbbször relatíve gyorsan kiszúrják.
    • Tanulság: a rendelkezésre álló adataid alapján a legjobb tudásod szerint adj egy őszinte ajánlatot.
  • Költségek nyomon követése:
    • Riportok: A riportok általában követik azt a struktúrát, amit már az ajánlatban is adtál – hogy a folyamat során az összevethetőséget biztosítani lehessen. Ha mégsem követik a struktúrát, akkor általában a szerződéskötés után megkérnek, hogy a riport struktúrájába dolgozd bele az ajánlati állapotot – ugyanezen okból. Szerintem ne dolgozz kétszer. Érdemes ezt egy sablon/kalkulátor formátumban rögzíteni, amibe a megállapodott rendszerességgel csak bele kell hajigásznod az aktuális adatokat. Továbbá hasznos, ha olyan sablont/kalkulátort hegesztesz, ami láthatóvá teszi a két riport közötti, illetve a kezdeti állapot és az aktuális riport közötti változást.
    • Egyeztetések: Az egyeztetések rendszeressége abszolút kölcsönös megállapodás kérdése, de ha a vevő ragaszkodik egy bizonyos gyakorisághoz, hidd el, arra jó oka van. Ezért érdemes erre már a tárgyalások során (tehát még a szerződéskötés előtt) kitérni, mert ha menet közben mondod azt, hogy neked a heti riportálás és egyeztetés nem fér bele a kapacitásodba, az K.O.-kritérium is lehet. (Ezért érdemes a szerződéstervezet apróbetűs részeit is alaposan átrágni.)
  • A folyamatosan keletkező költségadatok bedolgozása az árkalkulációba. Igen, ez pontosan az, aminek hangzik. Gyakorlatilag menet közben újrakalkulálod az áraidat, hiszen akkor már tényszerűen rendelkezésre fognak ehhez állni a költségadatok. És igen, ezt a vevő szeme láttára fogod megtenni. Legalábbis a közvetlen költségekre vonatkozóan biztosan. Amire a közvetett költségeket, plusz a hasznodat akár egyben is rádobhatod. Azzal azonban vigyázz, hogy a „rádobott” résszel mennyit variálsz. Mert igen, elképzelhető, hogy a közvetett költségek is változni fognak menet közben, de hogy a közvetlen költségek lefaragása után a különbözetet ide dugd be, az sem nem etikus, sem nem elegáns, ráadásul még észrevehető is. Ha hosszabb ideig tervezel még a vevő beszállítója lenni, jobb, ha ezt nem reszkírozod.)

PLUSZ EGY TÉVHIT, az opcionális: megtakarítások beépítése az árba

Ejtsünk erről röviden, de külön is szót, mert szerintem ez az a pont, ahol mindenki jól jár. Arról nem is beszélve, hogy ezt a vevőd is határozottan forszírozni fogja. Hiszen ez az open book lényege: csak azt és annyit fizessen meg a vevő, ami és amennyi ténylegesen összefügg az általa megvásárolt termék/szolgáltatás előállításával.

De ezzel te is jól jársz.

Ha van rá ugyanis reális esély, hogy lejjebb lehet nyomni az árat úgy, hogy te is a pénzednél maradj, akkor ez éppen a költségmegtakarítás. Hiszen így a betervezett haszonhoz senki nem nyúl, és neked is kevesebb kiadásod lesz, meg a vevőnek is. Mindenki boldog lehet. Egy feltétellel: adatvezérelten menedzseled a cégedet.

Ha ez még nem a céged erőssége, vagy kérdéseid támadtak, keress minket. Beszélgessünk! 

Hasonló tartalmak

blank

Mikor emelj árat?

Az év eleje évtizedek óta az áremelések időszaka. Jelenleg még az infláció is ebbe az irányba hajtja a vállalkozásokat. Mit kell végiggondolnod áremelés előtt, és hogyan fogod megalapozottan végrehajtani? Leírtuk.

TOVÁBB OLVASOM
Himer Csilla

Himer Csilla

pénzügy-kontrolling tanácsadó, Karson-alumna

Pénzügyi és kontrollingszakember. Több mint 5 évig dolgozott logisztikusként, itt a teljes ellátási lánc felügyelete tartozott a feladatkörébe. Már 2016 óta dolgozik kkv-tanácsadóként: üzleti tervet, cashflow-rendszert, folyamatokat vizsgál és optimalizál, rejtett tartalékokat és hibákat, pénzelfolyásokat keres, árakat állapít meg és vizsgál felül. Ebben segíti kontrollingtapasztalata és mérlegképes könyvelői végzettsége. Ügyfelei között a nulláról induló, kezdő vállalkozástól a milliárdos árbevételű cégekig mindenki megfordult már. Vesszőparipája a hatékonyság és a digitalizáció.

TANULJ ÉS FEJLŐDJ VELÜNK!

Ha érdekelnek legújabb cikkeink, eseményeink és workshopjaink, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre és értesülj első kézből!