Mostanában sokat gondolkodtunk azon, milyen úton értük el azt, hogy a Karson Consulting egy KKV-növekedésre szakosodott, 40+ tanácsadót mozgató, két országban jelen lévő üzleti tanácsadó ügynökség lett. Talán azért is piszkál minket ez a gondolat, mert nagyon sok sikersztorit olvasunk… de az oda vezető mélységes szakadékokról szinte semmit. Most eldöntöttük: Hűvös Ágnes alapítónk egy sorozatban megírja, honnan érkeztünk arra a dombtetőre, ahol éppen vagyunk. Ez még bőven nem a csúcs, és vannak még előttünk is völgyek. De jólesik innen kicsit visszatekinteni. Így hát elkezdünk mesélni – a jó és a rossz pillanatokról is. Tarts velünk #karsonsztori epizódjaiban.
1. epizód – A kalapálási szakember színre lép
A sztori előtti sztori az volt, hogy a SOTE létrehozott 2006 körül egy innovációmenedzsmenttel foglalkozó céget, a Semmelweis Innovations-t. Maga az innovációmenedzsment is új terület volt sokaknak, kevesen értettek hozzá akkoriban (a szakmai nagyok közé tartozott már akkor is például Mogyorósi Péter).
Ehhez a céghez kerültem én operatív vezetőként 2008-ban, és szinte nulláról építettünk fel dr. Lacza Zsombor stratégiai vezetése alatt egy 10-12 fős belső csapattal, 30+ külső szakértővel dolgozó ügynökséget, ami országos hatókörrel segítette az innovációk üzleti hasznosítását.
2007 decemberében, az állásinterjúmon mondta azt Nagy Bandor, aki akkor már a csapat tagja volt, hogy
„olyan embert keresünk, akit utálni fogok”.
Persze nem személyes ellentétre számított, hanem arra, hogy az elméleti és túl hosszú távú álmokból valakinek napi feladatokat, havi eredményeket kell kalapálnia. És mivel álmodozni kényelmes, kalapálni kevésbé, így elég utálatos annak a feladata, aki ennyi tehetséges, ambiciózus, de kissé álmodozó embert munkára kell bírjon.
Én lettem tehát a „kalapálási szakember”, projektmenedzser egy nagyívű tervben. És nagyon büszke vagyok arra, amit 2010 májusáig sikerült együtt felépítenünk ezekkel a nagyszerű emberekkel: egy működő, magas színvonalú ügynökséget. Volt tehát egy előkép, amire aztán a Karson koncepcióját tudtam alapozni, amikor 2010-ben megfogalmazódott a továbblépés igénye. De hogy egy ilyen jó csapatból, egy ilyen jól működő cégből miért akartunk mégis kiválni három tettestársammal?
2. epizód – A nagy bumm
Nos, 2010 májusáig békésen dolgoztunk a Semmelweis Innovations-ben. Ekkor jött egy szakmapolitikai változás, ami egyértelművé tette, hogy az innovációs szektor akadémiai része el fog akadni egy időre. Azaz a mi fő ügyfeleink, akik elsősorban feltalálók, tudósok voltak, nem fogják tudni igénybe venni a szolgáltatásainkat.
Ez volt a Nagy Bumm: egy államtitkár bejelentette, hogy határozatlan időre lezárják az Innovációs Alapot, minden innen származó forrás elapad. Erre a bejelentésre két módon reagáltam.
- Egyrészt írtam a blogomra egy ingerült blogposztot (az volt a címe, hogy Kurvák és stricik, és az innovációs tevékenység finanszírozásáról szólt, meg arról, hogy hogyan fog átalakulni a következő 1-1,5 évre a magyar piac). Ez a blogposzt ma már nem elérhető – nem azért, mert mostanában ne beszélnék néha lendületesen, hanem mert elvesztette aktualitását.
- A másik, amit csináltam, hogy bementem a Semmelweis Innovations irodájába, és feltettem a kérdést három kollégának, N-nek, R-nek és P-nek: ha most (várhatóan) leáll a szektor, akarnak-e velem valami újba fogni. Mindhárman olyanok voltak, akik még azt is percekig fontolgatták, hogy kérnek-e kávét… Erre a kérdésre azonban mindhárman azonnal igent mondtak.
Így aztán még azon a héten elballagtunk a Tranzit Art Caféba (a Kosztolányinál), és helyet foglaltunk két szembefordított piros kanapén. Nem emlékszem, hogy velünk volt-e Poppy, a törpetacskó, de minden esély megvan rá. Egyértelmű volt, hogy vállalkozást akarunk, csak az nem, hogy mit.
- N. azt mondta, csináljunk lovardát.
- R. kocsmát szeretett volna.
- Én tanácsadó céget, mert ehhez legalább értettünk is (:)).
- P. nem foglalt állást.
Az eredményből (a Karson Consultingból) következtethetsz arra, hogy melyikünk érvei működtek legjobban. A teljesség kedvéért azonban el kell mondanom, hogy N. később dolgozott egy lovardánál vezetői szinten, R. létrehozott egy közösségi irodát (amit kis jóindulattal, hunyorítva és messziről kocsmának is elfogadhatunk), P. pedig meredeken más irányba indult, így hát a Karson az én plüssmacim lett.
A Tranzit Art Cafénak még jelentősége, hogy a következő 1 évben az volt az irodánk. Sőt: az akkori csapatszlengben az volt „a budai irodánk”, Pesten pedig más kávézókat használtunk a célra.
A Karson gyakorlatilag tőke nélkül, abszolút bootstrappingből indult.
És onnantól nem volt megállás.
3. epizód – Nomen est…
Kimondtuk tehát, hogy tanácsadó céget akarunk. Ez azonban akkori munkahelyünkkel konkurált, így aztán leültünk egyeztetni. A megállapodás egyik része az lett, hogy azokat az ügyfeleket, akiket a Semmelweis Innovations nem tud ellátni, hozzánk irányítja. A másik pedig az, hogy mivel amúgy is fogytak az ott ellátható ügyfelek (az okot lásd a 2. epizódban), üzlettársaim szép lassan kilépnek. Nekem maradnom kellett, hogy segítsem a projektek lezárását, tehát a (leendő) Karsonhoz én csak 2011 szeptemberében csatlakoztam.
Leendő Karson, ugyanis eredetileg Longboardnak akartuk hívni: lendületes, vagány nevet akartunk. De a cégbíróság nem fogadta el ezt a nevet, sőt, további kettőt sem, így aztán kénytelenek voltunk más neveken gondolkodni. R., a csapat legmakacsabb tagja végül fogott egy papírt, és felírt rá három szókapcsolatot:
– CARSONGREY (azaz: autók a betonon)
– DACHSHUND (azaz: tacskó)
– …
A harmadikra sajnos nem emlékszem, de hasonlóan tanácsadóreleváns szó volt (azaz: semennyire). Úgy voltunk vele, hogy a márkanevünk úgysem ez lett, cég viszont kellene, mert számláznánk, költségelnénk, működnénk végre. „Megyek a cégbíróságra – mondta R. –, és elkezdem sorban beadni ezeket.”
Szerencsénkre már az első próbálkozás sikeres volt, így a cégnevünk Carsongrey lett. Még ezt is nehéz volt lediktálni egy-egy számlához – mi lett volna velünk, ha a tacskóval kell megbirkóznunk! (:)).
Márkanévnek pedig a Megoldás.Most-ot választottuk, mert ez illett a szemléletünkhöz. Legyünk egy olyan tanácsadócég, amely
nemcsak megmondja a tutit, hanem segít eljutni az implementálásig, azaz az eredményig.
Ez a szemlélet máig nem változott, bár a nevet 2016-ban elhagytuk.
És kezdtek jönni az ügyfelek, velük kapcsolatban pedig a sikerek… és a problémák. Hogyan? Három hét múlva, csütörtökön elmondom.
—
A Karson Consulting történetének epizódjait Ágnes csütörtökönként posztolja a LinkedIN profilján. Ha visszaolvasnád ott, keresd a #karsonsztori hashtaget. A Karson egy KKV-növekedésre szakosodott, 40+ tanácsadót mozgató, két országban jelen lévő üzleti tanácsadó ügynökség. Ismerkedj velünk, kapcsolódj, kérdezz!
