Mosolygós, láthatatlan emberek

A te vállalkozásodban, ahogy a miénkben is, vannak olyan folyamatok, amikkel az ügyfél nem találkozik. Vannak olyan emberek, akik rejtve vagy majdnem rejtve maradnak, pedig a munkájuk elengedhetetlen ahhoz, hogy létrehozd az értéket az ügyfeleid számára. Időpontegyeztetések, adat- és tudásmenedzsment, jó jegyzetek összeállítása és még ezeregy más feladat. Mi most erre nyitunk egy kicsi ablakot: a Karson egy arcára, a Karson egy kulcsfigurájára. A mostani poszt fájó és szép apropóját az adja, hogy elbúcsúzunk az egyik ilyen kollégánktól. Attól, akivel az ügyfeleink sokszor beszéltek, de csak nagyon-nagyon ritkán találkoztak.

Szinte napra pontosan 3 éve kezdtünk dolgozni a mosolygós hangú lánnyal.

El tudod ezt képzelni? Egy lány, akit annyira áthat a mosolya, hogy az ügyfeleink a telefonban is hallották. A “mosolygós hangú lány” becenevet is egy ügyfél ragasztotta rá – kedvesebb és pontosabb leírást nem is találhatott volna. Szépséges nevű, ragyogó mosolyú kollégánk, Tűzkő Dorina most új kihívásokat választ, de megígérte, hogy kávék mellett és kötetlen bulikon továbbra is velünk tart. Búcsúzóul a Karson-csapat mesél róla egy kicsit – te pedig egyúttal megismerkedhetsz velük.

A háttércsapat tagjai ezt mondják:

Az első Kiglics Nadinka kollégánk, egy másik láthatatlan ember. Nadinka a legklasszikusabb backoffice: adminisztráció, szöveggondozás, beszerzések, kicsit minden (is). Szereti is, nincs is szüksége nagyon emberekre. Amikor dolgozik, mindig zúg a fülébe a zene, így zárja ki a nyüzsgésünket. Nadinka ezt írta Dorináról:

“Dorina cuki. Ezt sokszor megkapja, meg még egy csomó más pozitív jelzőt is mellé – teljes joggal! Nagy szenzitivitású beépített radarja érzékeli a körülötte lévőket, és egy kósza szempillarezzenésből is leveszi, hogy kinek mire van szüksége. Melegszívű, gondoskodó, odaforduló. Sorolhatnám sokáig, hogy milyen helyzetekben miért volt olyan jó vele dolgozni, mégis az antiszociális ebédeink jutnak először eszembe (amikor az irodaház étkezdéjébe ketten megyünk telefont nyomogatni, mintegy élő pajzsként egymás számára, mert épp nincs kedvünk szóba elegyedni senkivel… aztán bukjuk az antiszocialitást, és végigdumáljuk az egészet). Meg az, ahogy a legképtelenebb helyzeteket át tudjuk fordítani feszültségoldó nevetésbe. Meg hogy fél szavakból is. Dorinával jó. Dolgozni is, létezni is.”

A következő láthatatlan emberünk Tóth-Kovalik Ádám. Pedig ő nem lenne láthatatlan, mert kevés feltűnőbb jelenség van, mint ő. Amikor először jött be az irodába dolgozni, a belső tárgyalóban is tudtuk, hogy megérkezett, olyan viháncolást rendezett a kinti csapat: nevettek, szervezkedtek, újra nevettek. Ádám az, aki mindent megtanul pillanatok alatt – blogot szerkeszt, hírlevelet állít be, mindezt lendülettel és töretlen humorral. Ádámot Dorina mutatta be nekünk:

“Neki köszönhetem tulajdonképpen, hogy Veletek dolgozhatok most. Az irodában sajnos kevesebb időt töltöttünk együtt (kösz kovid), mint normálisan tettük volna, de így is az egyik kedvenc kollégám volt. Bármikor bármivel felhívhattam (és meg is tettem, úgyhogy innen is bocsi :)), amikor valamiben elakadtam.  Nem lehetett olyan pillanatban elkapni, amikor nem mosolyog. Ha egy dolgot kellene kiemelni, amiért kollégálisan és emberként is a legjobban szeretem, ez lenne az.”

Daniss-Bodó Eszter az, aki Ádámmal sokat dolgozik – ő igyekszik kibogozni a marketingünk összekuszálódott szálait. Eszter csöndes, kissé borongós humora nélkül nehéz lenne, de legjobban azt szeretjük, amikor ő is elmosolyodik – és ehhez sokszor Dorina kellett:

“Dorina távozásával magamra maradtam a nehezenébredők / csíkszeműek táborában, így a reggeli meetingeken egyedül fogom elvinni az ennek kijáró figyelmet. Ennél sokkal jobban sajnálom azt, hogy kénytelen leszek hiányolni a jókedvét és kiegyensúlyozottságát nap, mint nap. Olyan nekem, mint egy napsugárba oltott metronóm, egyszerre hoz fényt és nyugalmat. Majd néha süss be az ablakon!”

Végül az időben utolsó, legfrissebb láthatatlanunk, Szűcsné Bálint Boglárka, azaz Bogi. Bogi váltja Dorinát a csapatban – az elmúlt két hónapban szépen lassan átvette mindazt a feladatot, amit addig Dorina végzett. Még a mosolyát is, bár élünk a gyanúperrel, hogy Bogi hozott magával egy jó adag saját mosolyt. Ő így ír Dorináról:

“Én még nem ismerem Dorinát olyan régóta, ennek ellenére – az intenzíven együtt töltött márciusnak köszönhetően – fantasztikus embernek tartom. Vidám, közvetlen, sugárzó, segítőkész és jószándékú. Rengeteget segített nekem és sok időt fordított arra, hogy lelkiismeretesen és teljeskörűen adja át nekem a szükséges információkat és tudást. Nagyon megkönnyítette a beilleszkedésemet és sok vidám meetingünk volt együtt. Hála és köszönet Mindenért!”

És ezt mondják a frontemberek:

Azért idehoztunk három látható embert is, a Karson három seniorját. Dorina a legtöbbet Orosz Adriánnal, a Karson ügyvezetőjével, egyik vezető tanácsadónkkal dolgozott együtt. Adrián ezt írta róla:

“Az ügyfeleink és partnereink imádják, hogy telefonon keresztül is elvarázsolja őket, hogy még a hangja is mosolyog. Az irodában ez fokozottan mutatkozik meg, pillanatok alatt tud fényt és mókát hozni a mindennapokba a kedvességével. Az az ember, akinek a társaságában feltöltődik a másik és jókedvre derül. És nem utolsó sorban, hasonlóan kifinomult humorérzékkel rendelkezik és partner a “trollkodásban”. Még akkor is, amikor ennek ő az áldozata…”

Himer Csilla, a Karson Micro üzletágvezetője is sokat dolgozott Dorinával. Csilla ezt idézte fel:

“Imádom Dorina lényét. Azt, hogy kedves, és mindig mosolyog. Még a nehéz helyzetekben is képes mosolyt csalni mások arcára a kedvességével. Még a hangja is mosolyog. Közvetlen, érzékeny. Az, ahogyan az ügyfelekkel és a partnerekkel szóban kommunikál, élményszámba megy. Nagyszerű volt, hogy a kapcsolattartás apróságait átengedhettem neki, mert a kedvessége nyomot hagyott az ügyfelekben, partnerekben is, és így egészen más szintről tudtam folytatni velük a munkát. Apróságoknak tűnhetnek ezek, de fontos apróságok.

A legkedvesebb élményem tőle az, amikor ott sem voltam vele, de a hátam mögött engem dicsért egy staffmeetingen, hogy ő mennyi figyelmességet kapott tőlem. Pedig igazából csak viszonoztam azt, amit én is kaptam tőle. Imádtam ezt az egyensúlyt a kettőnk munkakapcsolatában, hihetetlenül jó érzés volt így dolgozni vele. Hiányozni fog. Ő volt az én tündérkém.”

Végül Hűvös Ágnes, a Karson egyik alapítója, vezető tanácsadója szavait idézzük fel:

“3 év sok idő. Belefér minden: összecsiszolódás és súrlódások, dühök és összekapaszkodások, szemöldökráncolás és nagy, közös nevetések. Mi ezeket mind átéltük Dorinával. Dorina sokszor bizonyította számomra, hogy méltó a tiszteletemre és a szeretetemre. Őszinteségével, bátorságával, kedvességével szerezte meg mindkettőt. Azt szeretném, ha 4-5 év múlva felhívna, és azt mondaná: “Tanultam, fejlődtem, kicsit új ember lettem, de megtartottam a régiből is. Mit gondolsz, tudnánk megint együtt dolgozni?” 

Most azt gondolom, Dorinának mindig lesz helye a Karsonnál. Ha másképp nem, minden társasjátékozáskor és amikor lazulunk. És persze a szívünkben.” 

Mi most így búcsúzunk Dorinától:
sok szerencsét, nagyon jó kedvet az út következő szakaszán is!

És neked, olvasó, ezt javasoljuk: ha egyszer egy másik cégnél egy mosolygós lányhang szól bele a telefonba, kezdj el gyanakodni. Nem biztos, hogy Dorina, de a cég fontos embere. Tőle már biztosan kaptál valamit (egy mosolyt), pedig még csak köszönt. Azért kérdezd meg a nevét. Hátha ő lesz az.