Lehet-e más vállalkozási ötletét sikerre vinni?

Tele a net különféle vállalkozási ötletekre szóló javaslatokkal, listákkal. Kényelmes, hiszen még azt sem nekem kell kitalálni, mi is legyen a vállalkozásom tevékenysége, ráadásul azt állítják róla (guruk), hogy ez a tuti. Érdemes itt egy kicsit lehűteni a kedélyeket, és messzebbről is ránézni ezekre az ötletekre - különben sok időnk és pénzünk, meg az önbizalmunk bánhatja.

Himer Csilla írása

blank
Két gond van a vállalkozási ötletekkel. Van – és félsz, hogy ellopják, vagy nincs, de szeretnél vállalkozni. Most az utóbbi gondot járjuk körül a cikkben. Azért teszünk így, mert az internet minden nyelvterületen tele van vállalkozási ötlettel: látszólag annyi a dolgod, hogy elolvasol egy Tíz-tutibiztos-bisznisz című blogposztot, böksz egyet magadnak, aztán hajrá. De valójában jó ötlet-e más vállalkozási ötletébe belevágni? Kollégánk, Himer Csilla személyes véleménye következik.

Távirati stílusban: persze, csináld. Csak ne bármelyiket. Most jön a kifejtés. Egyre többször találkozunk különböző vállalkozói csoportokban olyan posztokkal, amelyeknek a lényege ez:

„Vállalkoznék. Mondjatok tippeket, mire érdemes.”

És jönnek csőstül az ötletek, mire fordítsa a lelkes kérdező 1-10M felesleges forintját. Sőt. Az igényt felismerve az ország egyik legismertebb üzleti gurujának oldalán külön menüpont van vállalkozási ötletekre, amik szerinte baromi egyszerűen megvalósíthatók. Az ígéret: alacsony belépési küszöb tudásban és pénzben, plusz az üzleti modell sem túl bonyolult. Tutibiznisz, na.

Ha még nem találkoztál ilyen listákkal (vagy ha éppen túl gyakran találkozol velük), érdemes elolvasnod a közbevetésünket:
Minden évben, a blogoszféra minden csücskében felbukkannak az adott év szuperbiztos, szupertrendi üzleti ötletei. Ezeket a blogposztokat általában iparágfüggetlen listák alkotják, azaz a kézművesszappan- webshoptól a drónos agrárszolgáltatásig mindenféle lesz a listán.Tételezzük fel, hogy ezt a listát valóban a blogot író tanácsadó találta ki (és nem angolszász cikkekből ollózta össze). Ha ugyanis nem ő találta ki, hanem összeválogatta, akkor már a megjelenéskor 
elavult, 
sokak által ismert, 
ráadásul globálisan terjesztett, azaz minden lokális gazdasági realitást elmaszatoló ötleteket olvasunk.
De maradjunk annál, hogy ezek saját ötletek – azaz lokális megfontolás van bennük, de mélyebb iparági ismeret nincs.
Az üzleti ötletek két forrásból táplálkoznak: 
1. A technológiai nyomás (kitalálok egy új terméket vagy szolgáltatást, aztán elkezdem keresni a piacát), 
2. a piaci húzás (van egy érzékelhető piaci igény, amit meg tudok lovagolni valamilyen termékkel/szolgáltatással).
A listás cikkekben technológiai nyomás nem lehet, mert ahhoz az adott szakma mély ismerete kellene. Vagy ha mégis technológiai nyomás van benne, akkor az rendkívül etikátlan, hiszen ezekben az esetekben az egyetlen biztos pont az innovációs költség – de semmi nem garantálja a megtérülést.
A piaci húzásnak pedig, ha valóban létezik, nagyon erősnek kell lennie, hogy iparágfüggetlen tanácsadó komolyabb adatgyűjtés nélkül is felismerje. Ha kívülről könnyen felismerhető a piaci húzás, az azt jelenti, hogy mire egy ilyen lista olvasója piacra lép, addigra az iparágban érdekelt, tapasztalt versenytársak rég elindultak egy hasonló vállalkozással, azaz jó eséllyel pillanatok alatt telített lesz a piac.
Nincs baj a vállalkozási ötletekkel. De azért legyünk tisztában a komolyságukkal.

Megmondom őszintén, ilyenkor minimum elcsodálkozom. De inkább megrökönyödök. (Jó, bevallom: agylobot kapok.)

Szakmai oldalról mindezzel az a bajom, hogy… 

  1. gond: fogalma sincs a válaszadóknak/guruknak arról, hogy az illető, aki vállalkozni szeretne (de még nem tudja mire), mennyi tőkével rendelkezik, az adott ötletet tudja-e finanszírozni.
  2. gond: ami egy gurunak alacsony belépési küszöb, az egy szinte nulla kezdőtőkével rendelkező, kezdő vállalkozónak már lehet, hogy beruházás. (Aki nem hiszi, olvassa el Klapka György: Aranyember című önvallomását. Sokszor ment tönkre, de mindig talpra állt. Mert a csőd romjain mindig maradt annyi, hogy újra tudta kezdeni. Mérő László azt mondta erre A csodák logikája című könyvében, hogy A gazdag embernek a szemétdombján is több érték van, mint a szegény ember házában.”)
  3. gond: nem ismerik a vállalkozni szándékozó előzetes tudását, tapasztalatait, nem tudják, van-e mire alapozni az adott ötletet.
  4. gond: az ötletadók nem ismerik a vállalkozni vágyó érdeklődési körét, pontosabban az érdeklődése, tudása mélységét. A Dunning-Kruger hatás következményei sajnos már sok kezdő vállalkozónak okoztak kellemetlen tapasztalatot.
    Példa: képzeljük el, hogy úgy érzem, engem baromira érdekel (most még) a léggömbhámozó, mert tök bulis herkentyű, ráadásul látok benne üzleti fantáziát, mert most éppen mindenki ezért van megőrülve (ld. a fenti közbevetés a lila mezőben az erős piaci húzásról). Kitalálom a lista alapján, hogy ezzel nem is kereskedni éri meg igazán, hanem gyártani, mert akkor én leszek minden léggömbhámozó igény kielégítésének forrása, ez a tuti. Csakhogy az én lelkesedésem eddig a léggömbhámozónak mint terméknek szólt – nem pedig a gyártás folyamatának. Ez az a pont, ahol sok pénzt és időt beleölve rá kell jönnöm, hogy sem a gyártáshoz, sem a gépek kereskedelméhez nem értek eléggé. A lendület elfogy. Az ötlet a gurué, a veszteség az enyém. Bár legalább tanultam valamit…

Ha már átélted, milyen a siker helyett egy tanulságos kudarc, és szeretnéd magadat vagy vállalkozó barátaidat is emlékeztetni az élményre, nézd meg „Nyersz vagy Tanulsz” táskáinkat a Karson friss webshopjában.

  1. gond: az ötletelők nem ismerik a vállalkozási álmokat dédelgető környezetét. Lehet, hogy olyan valakinek ajánlgatják nagyszerű üzleti ötletként a sífelszerelés-kölcsönzőt, aki az Alföldön lakik. (Csak remélni tudjuk, hogy ilyenkor az ötletkereső fejében is villogni kezdenek a kérdőjelek.) Ez azonban a kisebbik probléma. Nagyobb gondok lehetnek ugyanis akkor, ha a lokális piac más: lehetnek eltérések hagyományok, szubkultúrák, szokások között. Lehet, hogy az egyik városban nagyon be fog jönni a házibarkács-szolgáltatás, mert arrafelé sok az elfoglalt ember, aki nem akarja a szabadidejét a házi fúrás-faragásra áldozni. Máshol meg attól férfi a férfi, ha be tud fúrni egy lyukat a falba, ezért már az óvodás kisfiúknak is fúró a jele, és egy ilyen jellegű vállalkozás ott éhen fog halni. És az is lehet, hogy olyan kicsi a piac, hogy egyetlen ilyen vállalkozást sem tud eltartani…
  2. gond: talán egyszerűnek tűnik az üzleti modell – hát ez messziről lehet igaz, de az ördög ugyebár mindig a részletekben rejlik. Szomorú látni, amikor ezek az instant ötletek kimerülnek annyiban, hogy „nyiss egy webshopot valami kurrens cuccal, amit olcsón beszerzel Kínából, keress egy jó áron szállító futárcéget, hirdess, és dőlni fog lé.” Tényleg ennyiből áll egy webshopot üzemeltetni? Szerintem ezt bármelyik webshoptulajdonos meg fogja cáfolni. Az ötlet az esetek 100%-ában elnagyolt. Magyarul sokkal több minden kimaradt belőle, mint amennyit megmutattak.

Talán az eddigiekből is látszik, hogy a „vállalkoznék, de más mondja meg, hogy mégis mire” kétélű kérdés. A vállalkozó mindig sokat visz bele a vállalkozásába a személyéből és a pénzéből.

Kezdő vállalkozás a startup is, csak kicsit más a léptéke (globális) és a növekedési potenciálja. De attól még ugyanúgy kezdő vállalkozás, amiben a humán entitás épp olyan fontos, mint bármelyik másik kezdő vállalkozásban. Olvass erről (is): Az S betűs szó, amiről minden tinit fel kellene világosítani

Beleviszi például az érdeklődését a vállalkozás tevékenysége, de maga a vállalkozás iránt is – sőt: ha tőkehiányosan indul, akkor kezdetben egymaga végez mindent is. Mert ettől (is) fogja túlélni a kezdeti, csöppet sem könnyű időszakot. Ezért kell, hogy magáénak érezze az üzleti ötletet.

Karson-közbevetés: gyakran halljuk-olvassuk, hogy egy vállalkozási ötlet megvalósításához milyen nagy mértékben kell a lelkesedés, meg a személyiség. Nem kell (az esetek jelentős részében). 
Egy professzionális menedzser és egy csapatnyi szakember a megfelelő szaktudással, iparági tapasztalattal, háttérismerettel, szervezeti támogatottsággal, és olyan bérrel, hogy ne kelljen gondolkodnia a gyerek cipőjén és a saját nyugdíjalapján, a legtöbb üzleti ötletet el tudja vinni a piacig és még tovább. Ezért képesek a nagyvállalatok innoválni. 
A spiritusz ahhoz kell, hogy akkor is elkezdd, ha nincs meg a hátország, a pénzt te magad rakod bele, és nagy bizonytalanság mellett dolgozol. De ahhoz valóban sok spiritusz kell.

Akár lelkesedsz egy ötletért, akár nem, képesnek kell lenned valamilyen mértékben objektíven megítélni, hogy megvalósítható-e. Tanácsadóként akkor is dolgozunk egy-egy ötlettel, ha nem szeretünk bele… és akkor is objektívnek kell maradnunk, ha “leszáll a rózsaszín köd” és alig várjuk, hogy az adott termék vagy szolgáltatás elérhető legyen a számunkra is.  

Vagyis korántsem lehetetlen, hogy más ötletét váltsa valaki valóra.

Ehhez azonban az szükséges, hogy megérintse az ötlet. Hogy bár nem ő ötlötte ki, szülte meg, mégis a magáénak érezze annyira, hogy érdemben gondolkodjon és dolgozzon rajta akár több éven keresztül, saját pénzt belefektetve, hóban-fagyban és időnként éjszaka is. Ehhez meg az kell, hogy az illető elég tudatos legyen, hogy képes legyen kiszűrni, mi az, ami neki ebben az értelemben testhez áll – és mi az, amit ebből meg is tud valósítani. Azaz meg tudja ítélni, mihez van már meg a megfelelő mennyiségű

  • tapasztalata,
  • kapcsolati tőkéje,
  • elégethető (na jó, befektethető) pénze.

(És ennek ellenére nem jutott eszébe semmi?!) Tegye mindenki a szívére a kezét, és őszintén mondja meg: 

ki volt az, aki kezdőként képes volt mindezt pontosan felmérni?

Ezért javaslom azt, hogy bánjunk óvatosan minden javaslattal, ami arról szól, hogy egy kezdő vállalkozónak mire is kellene vállalkoznia (olyanok szerint, akik szinte semmit nem tudnak róla). Különben olyan érzésed lesz, mintha rövidnaciban zavartak volna végig egy állig érő csalánmezőn… 

…ezt az élményt pedig inkább csak valóban lelkesítő saját ötletek érdekében érdemes vállalni.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email
Himer Csilla

Himer Csilla

Mikrovállalati üzletágvezető, Karson Consulting

Pénzügyi és kontrollingszakember. Több mint 5 évig dolgozott logisztikusként, itt a teljes ellátási lánc felügyelete tartozott a feladatkörébe. Már 2016 óta dolgozik kkv-tanácsadóként: üzleti tervet, cashflow-rendszert, folyamatokat vizsgál és optimalizál, rejtett tartalékokat és hibákat, pénzelfolyásokat keres, árakat állapít meg és vizsgál felül. Ebben segíti kontrollingtapasztalata és mérlegképes könyvelői végzettsége. Ügyfelei között a nulláról induló, kezdő vállalkozástól a milliárdos árbevételű cégekig mindenki megfordult már. Vesszőparipája a hatékonyság és a digitalizáció.

Hasonló tartalmak

TANULJ ÉS FEJLŐDJ VELÜNK!

Ha érdekelnek legújabb cikkeink, eseményeink és workshopjaink, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre és értesülj első kézből!