3+1 történet, amikor inkább nevettünk

Bolond esetek a Karson életében: életmentő csend, túl sok és túl kevés szó, végül pedig egy illemtan-gyakorlat. Az elmúlt 10 év eseteiből válogattunk, Bolondok Napja tiszteletére.
blank
Néha nagyon jól együtt tudunk gondolkodni az ügyfeleinkkel… és néha ez megdöccen. Sztorikat hoztunk most nektek az elmúlt tíz évből. Mert a bolondok (napjai) a Karsont sem kerülik el, és nem is mindig csak április elsején érkeznek.

1. Amikor mindenki csendben (és életben) maradt

Néhány évvel ezelőtt az egyik ügyfelünkkel egy maratoni, 1 hetes szuperintenzív üzletfejlesztési folyamatot vittünk végig (ínyenceknek: a Google Ventures Sprint-módszertanát használtuk, Karsonos módosításokkal). 

A folyamat ötnapos volt. A negyedik nap végére már meglehetősen fáradtak és elégedettek voltunk, rendkívül sokat haladtunk. A rendkívül intenzív napok alatt a cég „N” termékének amerikai piacra vitelével birkóztunk (az „N” fantázianév, csak most, csak nektek). Az ötödik nap reggelén tehát öt nagyon fáradt ember ült a tárgyalónkban: 

  • két senior tanácsadó, Attila és Ágnes, 
  • egy junior tanácsadó 
  • és a két üzlettárs, nevezzük őket Zsoltnak és Péternek, 

Az utolsó nap délelőtt 11 óra volt, lassan ráfordultunk volna a folyamat zárására, amikor Zsolt így szólt:

 „Tudjátok, van még egy kis időnk… tegnap este kitaláltam egy másik terméket – mi lenne, ha azt vinnénk piacra N helyett?”

A szobában csend lett. Nagy Csend. Hatásszünet.

Péter várakozva nézett a két seniorra, Attilára és Ágnesre. 

A junior várakozva nézett, szintén a két seniorra. 

Attila és Ágnes arca rezzenéstelen maradt. Nem néztek senkire.

Körülbelül 2 perc után (próbálj ki 2 perc csendet – nagyon hosszú!) Péter rájött, hogy senki nem mer megszólalni. Elkezdett beszélni. Zsolthoz, az üzlettársához. Egyre hangosabban. Végül falrengető summázattal zárta a beszédet: 

 „NEM! CSINÁLUNK! ILYET!”

Zsolt kissé megszeppent, majd azt mondta: „Jó, hát akkor nem.”

Utóbb egy ital mellett a két senior és a junior tanácsadó feltette egymásnak a kérdést, hogy kinek mi járt a fejében. Mint kiviláglott, Attila és Ágnes is azon gondolkodott, hogy akkor most feláll és kimegy a szobából, szó nélkül. A junior pedig azon, hogy rendkívüli módon szeretne kimenni, de nem meri megtenni, mert a seniorok ülve maradtak.

Azóta is örülünk, hogy egyik se állt fel és indult el. Komoly tumultus lett volna az ajtónál…

A slusszpoén: ezzel az ügyfelünkkel azóta is jó kapcsolatban vagyunk, dolgoztunk neki további projektszakaszokon, és örömmel várjuk vissza. A csend megmentett mindenkit. 

blank

2. Miből lesz a cserebogár, avagy kiből nem lesz ügyfél?

Nálunk alap, hogy a telefont senior tanácsadó veszi fel – ez mindig így volt. Mert egy asszisztens, ha mégoly felkészült is, nem feltétlenül tud válaszolni a bejövő ügyfélkérdésekre. Általában Ágnes, az egyik alapítónk az, aki a telefont felkapja. Néhány évvel ezelőtt egy idősebb férfihang telefonált:

– Jó napot kívánok, professzor doktor Nagy Zoárd  vagyok, egy külpiacra lépés ügyében szeretnék önökkel beszélni.

– Jó napot kívánok, Hűvös Ágnes vagyok, a Karson Consultingtól. Miben segíthetek?

– Hát van egy cégem, a Zoárd Genies Kft., és azt szeretnénk külföldi piacra vinni, befektetőre is szükség lenne. Szeretnék              döntéshozóval beszélni Önöknél.

– Én a cég ügyvezetője vagyok….

– Ne hülyéskedjen, kislány, adja a főnökét!

Nem lett az ügyfelünk, de azóta néha felidézzük, esősebb napokon. 

Csak a mosoly kedvéért, vagy ha úgy éreznénk, túl gyorsan öregszünk…

blank

3. Amikor nem működik a kémia

Bár a hozzáértésünk a legfontosabb, nagyon nem mindegy, megtaláljuk-e a hangot egy-egy ügyféllel. Az esetek többségében lazán. Aztán van olyan is, hogy nem… Mesélünk.

Jó néhány éve egyik ügyfelünknél felmerült, hogy optimalizálni kellene a folyamatait, pénzügyeit – mindent. Egyik legjobb szakterületi tanácsadónk akkoriban Ricsi volt, aki a lehető legkevesebb szóval képes volt elmondani a lényeget. Nem voltak felesleges mozdulatai, mindent pillanatok alatt elvégzett, csendesen, letisztultan, a minimalizmus eleganciájával. Mi imádtuk… bár kétségtelen, hogy nem azért, mert jól lehetett vele csacsogni.

Az ügyfél elkezdett dolgozni más ügyeken egy generalista kollégánkkal, majd egyeztettük vele, hogy a következő projektszakaszban Ricsi, az egyik szakértőnk érkezik. Ricsi egy kedd reggel megjelent az ügyfél irodájában és elkezdett dolgozni. 

Ahogy szokott: szikáran, hatékonyan. Információt gyűjtött, gondolkodott, konzultált, szervezett. 

Néhány óra múlva bejött az irodába, és ez a párbeszéd zajlott le köztünk:

– Na? (értsd: mi volt az ügyfélnél?)

– Aha. (értsd: minden rendben ment)

Majd mindenki dolgozott tovább.

Már ezen is lehet nevetni, de ami ezután jött, sokkal szebb. Megszólalt a generalista kolléga telefonja, a reggeli ügyfél:

– Szia, figyelj, ööööö… van egy kínos kérésem. Szóval Ricsi itt volt délelőtt, és tényleg egy zseni, de nem lehetne, hogy legközelebb mást küldjetek?

– De, persze, megoldható, de miért, mit tapasztaltatok?

– Hát… izé… hogy is mondjam… tényleg kínos. Azt hiszem, túl kevés szót használ.

Erre nem tudtunk mit mondani. Van ilyen.

blank

+1. A legkülönösebb ügyféligény

Volt egy ügyfelünk, ahol többek között egy cégösszeolvadás során nyújtottunk segítséget. Az eredeti cégek egyikében két, a másikban három összeszokott menedzser dolgozott együtt. Az új szervezetben így öt egyenrangú tulajdonos-vezetőnek kellett megtalálnia az összhangot: öt erős, határozott, kemény akaratú embernek. 

Ez okozott némi kihívást.

Az összeolvadás természetes módon eltart hónapokig, hiszen sok új dolgot kell kialakítani, a régieket esetleg átformálni. És mi hűségesen kísértük is a folyamatot. Egy idő után kezdtek nyugvópontra jutni a dolgok, egyre ritkábban volt szükség ránk. 

Aztán egy nap, hosszabb szünet után felhívott minket az egyik menedzser:

– Figyelj, tudnátok küldeni egy tanácsadót a következő board meetingre?

– Persze. Milyen témában szeretnétek segítséget?

– Nem, semmi extra téma, csak a szokott board meeting. De azért Ágnes eljöhetne.

– Ott lesz mindenképpen, ha szeretnétek. Mit mondjak neki, miért van rá szükségetek?

– Mert azokon a meetingeken, amiken eddig ott volt, mindig sokkal kevesebb lóf… röpködött a levegőben.

Ágnes ment. 

Az urak tartották az etikettet. 

De azért továbbra sem vállalunk illemtan-tanácsadást. 

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Hasonló tartalmak

TANULJ ÉS FEJLŐDJ VELÜNK!

Ha érdekelnek legújabb cikkeink, eseményeink és workshopjaink, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre és értesülj első kézből!