
3+1 történet, amikor inkább nevettünk
Bolond esetek a Karson életében: életmentő csend, túl sok és túl kevés szó, végül pedig egy illemtan-gyakorlat. Az elmúlt 10 év eseteiből válogattunk, Bolondok Napja tiszteletére.

Néhány évvel ezelőtt az egyik ügyfelünkkel egy maratoni, 1 hetes szuperintenzív üzletfejlesztési folyamatot vittünk végig (ínyenceknek: a Google Ventures Sprint-módszertanát használtuk, Karsonos módosításokkal).
A folyamat ötnapos volt. A negyedik nap végére már meglehetősen fáradtak és elégedettek voltunk, rendkívül sokat haladtunk. A rendkívül intenzív napok alatt a cég „N” termékének amerikai piacra vitelével birkóztunk (az „N” fantázianév, csak most, csak nektek). Az ötödik nap reggelén tehát öt nagyon fáradt ember ült a tárgyalónkban:
Az utolsó nap délelőtt 11 óra volt, lassan ráfordultunk volna a folyamat zárására, amikor Zsolt így szólt:
„Tudjátok, van még egy kis időnk… tegnap este kitaláltam egy másik terméket – mi lenne, ha azt vinnénk piacra N helyett?”
Péter várakozva nézett a két seniorra, Attilára és Ágnesre.
A junior várakozva nézett, szintén a két seniorra.
Attila és Ágnes arca rezzenéstelen maradt. Nem néztek senkire.
Körülbelül 2 perc után (próbálj ki 2 perc csendet – nagyon hosszú!) Péter rájött, hogy senki nem mer megszólalni. Elkezdett beszélni. Zsolthoz, az üzlettársához. Egyre hangosabban. Végül falrengető summázattal zárta a beszédet:
„NEM! CSINÁLUNK! ILYET!”
Zsolt kissé megszeppent, majd azt mondta: „Jó, hát akkor nem.”
Utóbb egy ital mellett a két senior és a junior tanácsadó feltette egymásnak a kérdést, hogy kinek mi járt a fejében. Mint kiviláglott, Attila és Ágnes is azon gondolkodott, hogy akkor most feláll és kimegy a szobából, szó nélkül. A junior pedig azon, hogy rendkívüli módon szeretne kimenni, de nem meri megtenni, mert a seniorok ülve maradtak.
Azóta is örülünk, hogy egyik se állt fel és indult el. Komoly tumultus lett volna az ajtónál…
A slusszpoén: ezzel az ügyfelünkkel azóta is jó kapcsolatban vagyunk, dolgoztunk neki további projektszakaszokon, és örömmel várjuk vissza. A csend megmentett mindenkit.
Nálunk alap, hogy a telefont senior tanácsadó veszi fel – ez mindig így volt. Mert egy asszisztens, ha mégoly felkészült is, nem feltétlenül tud válaszolni a bejövő ügyfélkérdésekre. Általában Ágnes, az egyik alapítónk az, aki a telefont felkapja. Néhány évvel ezelőtt egy idősebb férfihang telefonált:
– Jó napot kívánok, professzor doktor Nagy Zoárd vagyok, egy külpiacra lépés ügyében szeretnék önökkel beszélni.
– Jó napot kívánok, Hűvös Ágnes vagyok, a Karson Consultingtól. Miben segíthetek?
– Hát van egy cégem, a Zoárd Genies Kft., és azt szeretnénk külföldi piacra vinni, befektetőre is szükség lenne. Szeretnék döntéshozóval beszélni Önöknél.
– Én a cég ügyvezetője vagyok….
– Ne hülyéskedjen, kislány, adja a főnökét!
Csak a mosoly kedvéért, vagy ha úgy éreznénk, túl gyorsan öregszünk…
Bár a hozzáértésünk a legfontosabb, nagyon nem mindegy, megtaláljuk-e a hangot egy-egy ügyféllel. Az esetek többségében lazán. Aztán van olyan is, hogy nem… Mesélünk.
Jó néhány éve egyik ügyfelünknél felmerült, hogy optimalizálni kellene a folyamatait, pénzügyeit – mindent. Egyik legjobb szakterületi tanácsadónk akkoriban Ricsi volt, aki a lehető legkevesebb szóval képes volt elmondani a lényeget. Nem voltak felesleges mozdulatai, mindent pillanatok alatt elvégzett, csendesen, letisztultan, a minimalizmus eleganciájával. Mi imádtuk… bár kétségtelen, hogy nem azért, mert jól lehetett vele csacsogni.
Az ügyfél elkezdett dolgozni más ügyeken egy generalista kollégánkkal, majd egyeztettük vele, hogy a következő projektszakaszban Ricsi, az egyik szakértőnk érkezik. Ricsi egy kedd reggel megjelent az ügyfél irodájában és elkezdett dolgozni.
Néhány óra múlva bejött az irodába, és ez a párbeszéd zajlott le köztünk:
– Na? (értsd: mi volt az ügyfélnél?)
– Aha. (értsd: minden rendben ment)
Majd mindenki dolgozott tovább.
Már ezen is lehet nevetni, de ami ezután jött, sokkal szebb. Megszólalt a generalista kolléga telefonja, a reggeli ügyfél:
– Szia, figyelj, ööööö… van egy kínos kérésem. Szóval Ricsi itt volt délelőtt, és tényleg egy zseni, de nem lehetne, hogy legközelebb mást küldjetek?
– De, persze, megoldható, de miért, mit tapasztaltatok?
– Hát… izé… hogy is mondjam… tényleg kínos. Azt hiszem, túl kevés szót használ.
Erre nem tudtunk mit mondani. Van ilyen.
Volt egy ügyfelünk, ahol többek között egy cégösszeolvadás során nyújtottunk segítséget. Az eredeti cégek egyikében két, a másikban három összeszokott menedzser dolgozott együtt. Az új szervezetben így öt egyenrangú tulajdonos-vezetőnek kellett megtalálnia az összhangot: öt erős, határozott, kemény akaratú embernek.
Az összeolvadás természetes módon eltart hónapokig, hiszen sok új dolgot kell kialakítani, a régieket esetleg átformálni. És mi hűségesen kísértük is a folyamatot. Egy idő után kezdtek nyugvópontra jutni a dolgok, egyre ritkábban volt szükség ránk.
Aztán egy nap, hosszabb szünet után felhívott minket az egyik menedzser:
– Figyelj, tudnátok küldeni egy tanácsadót a következő board meetingre?
– Persze. Milyen témában szeretnétek segítséget?
– Nem, semmi extra téma, csak a szokott board meeting. De azért Ágnes eljöhetne.
– Ott lesz mindenképpen, ha szeretnétek. Mit mondjak neki, miért van rá szükségetek?
– Mert azokon a meetingeken, amiken eddig ott volt, mindig sokkal kevesebb lóf… röpködött a levegőben.
Ágnes ment.
Az urak tartották az etikettet.
De azért továbbra sem vállalunk illemtan-tanácsadást.
Minden csapattag fontos. Mi most Dorina kollégánknak köszönjük meg az elmúlt éveket.
Minden cégnek van kellemetlen ügyfele. Mi most eláruljuk, kitől félünk a legjobban.
Copyright © 2022 Carsongrey Üzletfejlesztő Kft., Minden jog fenntartva
A Karson Consulting weboldalán sütiket (cookie) használ, analitikai célokból, illetve a felhasználói élmény fokozására, melyet jelölőnégyzetek segítségével testre tudsz szabni. Elfogadással hozzájárulsz a sütik használatához.