Első kézből: Lőrinc áthuzalozza az agyát

Hűvös Ágnes Kerülj képbe, The Naked Entrepreneur

Jó lenne belesni a sikeres vállalkozók ablakán… de nem akkor, amikor a következő egzotikus nyaralást tervezik, és nem is akkor, amikor valami csúcskonferencián keszülnek előadni. Hiába lesed őket, amikor már sikeresek, mert ez semmit, de semmit nem mond neked az útról, ami oda vezetett. Sokkal előbb kellene belesni az ablakon: amikor még csak gondolkodnak, amikor a vállalkozásuk kezdő módon bukdácsol, amikor kételkednek, elfáradtak, pici eredményeknek örülnek. Amikor elkezdik. Amikor még út közben vannak.

Mivel senki nem tudhatja, ki lesz sikeres, mi megkértük egy kedves barátunkat, hadd figyeljük a vállalkozását a kezdetektől. Első kézből sorozatunkban már olvashattad azt a pillanatot, amikor a döntés megszületett: Lőrinc végre, évtizednyi álmodozás után vállalkozni kezd. Eltelt 3 hónap. És született néhány igazán fajsúlyos felismerés:

Lőrinc beszámolója

15 éve kergetem a vállalkozói lét ábrándját, de 3 hónap valódi és tökéletesen eredménytelen vállalkozói munka alatt meg kellett értenem, hogy majdnem mindenben tévedtem. Egyvalamiben nem. Ez az életforma nyomja bele az arcomat legjobban a valóságba. Beleértve a belső valóságom. Megpróbálok listát írni arról, hogy mik voltak a tévhiteim – vagy azok a hiteim, amik beigazolódni látszanak.

1. A “vállalkozóvá válni” egy életcél

Nem. Nagyon sok szempontból nem. Egyrészt nagyon gyorsan lekopik az arcod és az egód, mikor elkezded. Márpedig én – visszatekintve – az egómnak akartam vállalkozást építeni. Másrészt ha célnak tekinted, akkor minden olyan reggel, mikor még nem érted el a célod, lúzer vagy. Ez nagyon sok reggel. Benzinbe áztatott szalmaként lobban el a motiváció ezzel a hozzáállással, amint begyújtod.

2. Elég okos és motivált vagyok hozzá

Igen. De az észnek és a motivációnak csak nagyon áttetten van köze a sikerhez. Közelebb áll a realitáshoz azt mondani, hogy nincs. A valóság az, hogy az iskola, a szüleid és az évtizedes alkalmazotti lét nem tanított meg arra, amire itt szükséged van, legyél bármekkora arc is. Feltetted már a kérdést, hogy miért nem csőgazdag minden nagyon okos ember? Mások föltették és lekutatták meg le-matematikai-modellezték. Arra jutottak, hogy szerencse kell hozzá. A siker véletlen. (A szerk. megjegyzése: Erről kisebbfajta könyvtárat lehetne összeszedni. Az biztos, hogy a véletlennek nagy szerepe van.)

3. Aki akar, az tud

Nem. Aki akar, az akarni tud. Nagyon nagy az esélye annak, hogy az előbb említett iskola, szülők, alkalmazotti lét kudarckerülőt nevelt belőled. Ez nem valami elvont fogalom, hanem jól bejáratott idegpályák, amik a viselkedésedet meghatározzák. Mélyen belül, igazából nem hiszed el, hogy megtérül a befektetés. Inkább hedonistázol, mert az az örömöt, amit megélsz, azt már nem veheti el senki. Olvasgatsz, tervezgetsz, okosakat kommentelsz – vállalkozót szerepjátszol. Amíg ez így marad, fizikai képtelenség vállalkozást építeni. Bele kell kezdeni.

4. Nagyon jó az ötletem, és nem is bonyolult

Ez megint egy “igen, de nem” kategória. Mert valószínűleg tényleg tök jó az ötletem. Csak ez teljesen irreleváns. Mert beletolok több száz órát, és minden órában kiderítem egy problémáról, hogy az valójában 10 probléma. És egyre több ezek közül olyan, amire az a válasz, hogy “belátható időn belül nem megoldható”. És hozom a kompromisszumokat, mert 180 az EQ-m, és ezért nem tagadom le magam előtt ezeknek a jelenlétét. És a végén egyszerűen a problémák mellett eltörpül a lehetőség. Pedig – az ötlet tényleg zseniális.

Oké, ha így nem, akkor hogy igen?

Nyilván nincs recept. Azt tudom elmondani, hogy én most mit csinálok. És hát én… cikket írok, amit egy vállalkozásfejlesztő cég blogja lehoz. Szóval biztos nagyon igazam van.

Helyén kezelni az egót

A vállalkozás nem egy cél, hanem egy sor szokás, meg amit azok tesznek veled. Én a vállalkozást átkereteztem hobbinak. Egyetlen célom van vele – hogy állandó része legyen az életemnek. Nem a fantáziámnak, hanem a napi rutinomnak. Ennek számtalan következménye van.

  1. Reggel fel akarok kelni, mert érdekes és értelmes az életem. Mások szerint is jó arc vagyok.
  2. Nem borulok össze hetekre attól, hogy rengeteg melóval a kitűzött céljaim egyre távolabb kerülnek tőlem.
  3. Figyelek arra, hogy maradjon lelkierőm minden nap dedikált időt tolni a vállalkozásaimba, és ettől önkéntelenül is lerázom magamról az ostoba időtöltéseket és az ostoba embereket.
  4. Örömmel tölt el a (garantált) pofáraesés, mert az egyetlen célom a tapasztalat.
  5. A napi szintű pofáraesés miatt már nem félek attól, hogy nevetség tárgya leszek. Kiderül, hogy ez egy superpower.
  6. Rászokom az adrenalin-endorfin fröccsre. Megváltozik az önképem, elkezdek magamra őszintén felnézni.

Ha célt tűzök ki, több hónapnyi eredménytelen munka után elfogy a lelkesedés. Utána még hajthat tovább az önfegyelem, akár évekig – akár a sikerig. Ezek tények.

A tényeket nem lehet megváltoztatni, de a narratívát mindig. És a történet, amit mesélsz magadnak, az az életed. Ahogy megéled. És ahogy elmeséed másoknak, és onnantól ők is annak látnak. A narratíva te vagy. Én az örömteli narratívát választom. Ha neked bejön az amcsi “és két évig napi két órát aludt, és elkopott a keze kétszer, meg egyszer a nyaka, fájt, de megcsinálta, és most gazdag” eredettörténet, hát lelked rajta. Nekem nem sikerült fegyelmezett embert faragnom magamból, mindig is szenvedélyes voltam. Tehát ehhez olyan rendszert választok, ami ilyen emberként is sikerhez segít.

Helyén kezelni a motivációt

Régóta meggyőződésem, hogy a “lusta” fogalom egy végtelenül ostoba tévedés, gyönyörű párt alkotva a “motivált” haverjával. Valójában az a kérdés, hogy hiszel-e abban, hogy érdemes most dolgozni valamiért, ami a jövőben talán meglesz, vagy nem. Meg az, hogy szoktál-e. Ezt meg nagyjából beléd verték öt éves korodra, és azóta a világegyetem minden nap megerősített ebben. Bármelyik is legyél – lusta, motivált, hívő, hitetlen. És ha ezt a cikket olvasod, akkor valószínűleg a benned élő ötéves szerint a világ egy szemét hely, szóval carpe diem, amíg van mit. Ha nem így lenne, akkor amit elhatározol, azt véghezviszed, nem cikkeket olvasgatsz róla. (Hacsak nem éppen tanulsz, ami persze az előre vivő út része. Olvass csak tovább. A szerk.)

A jó hír az, hogy az agyad változik. A londoni taxisok agyában miliméterekben mérhető változást okoz London térképe, mire bevágják a vizsgára. Te is áthuzalozhatod az agyad túlélő/kudarckerülő módból sikerkeresőre. Nem könnyű, a szokások fiziológiailag makacs dolgok. Van ennek szakirodalma. Én ezt csinálom az áthuzalozáshoz:

  1. Minden nap egy papírra fölírok 3 feladatot, amik potenciálisan megváltoztathatják az életem.
  2. Aláírok 6 dolgot, amiket meg kell csinálni, hogy ne boruljon az, amit eddig összehoztam.
  3. Az első 3 feladattal kezdem a napot. Nincs email vagy telefonnézegetés előtte. Nyilván ha ég a ház, eloltom, tehát ebben megengedő vagyok.
  4. Minden nap elvégzek mindent, amit felírtam. Ebben viszont nincs kivétel, nincs kifogás, nincs majd holnap.

Ez egy nagyon egyszerű rendszer, pszichésen is. Halogató nagymesterek számára is. Ha egyszer megcsinálod, másnap is meg akarod csinálni. Mert mindent megcsinálni k***a jó érzés. 9 feladat egy nap nem sok, ráadásul megtanulod a feladatokat jól becsülni, főleg pedig kiszórni a napirendedből a hülyeségeket.

Ennél egyszerűbb módot nem ismerek arra, hogy leszokjak arról, hogy “rohadt nehéz, majd megcsinálom, hagyjatok, most elvonulok, mert már dolgoztam eleget, a cukor is endorfin”, és rászokjak arra, hogy ugyanezt a hormonfröccsöt a “még mindig kvajó vagyok, ez is kész” adja meg.

Helyén kezelni a szerencsét

Ez a legegyszerűbb. Ha a sikert ruletten sorsolják ki, akkor sokszor állom végig a sort. A fentiek miatt nem készülök ki attól, hogy 10x nem nyerek, sőt, perverz örömömet lelem abban, hogy újra meg újra megcsinálom. Mert nem a cél elérése ad sikerélményt, hanem az, hogy tudom, a viselkedésem elkerülhetetlenül sikerhez vezet, és én akkora arc vagyok, hogy amíg a többiek rinyálnak, én sikerre ítélem magam, és ezt naponta 9x ki is élvezem, önelégült vigyorral a fejemen.

Ennyi. Most megyek megvilágosodni.