Távmunka – még mindig kell ez neked?

Hűvös Ágnes Kerülj képbe, The Naked Entrepreneur

Csodálatos asszisztensünk, aki két cégnek távdolgozik évek óta, néhány hónapja nagy lendülettel írt egy blogposztot. Arról, hogy mik a hátulütői a távmunkás életnek, amelyet több mint másfél évtizede űz. Nem gondolta volna, hogy neki talál be a legjobban… Ígérte akkor, hogy hoz néhány trükköt, amelyek segíthetnek a túlélésben – most lett is ideje rá, hogy befejezze. A két írás külön- külön is hasznos.

A módszerek jók, mi a munkájával nagyon elégedettek vagyunk, bár elmondása szerint a dolog túléléses része még mindig kétesélyes.

Kiglics Nadinka írása

Alkalmas vagy a távmunkás életre, van is lehetőséged rá, és tisztában vagy minden előnyével és hátrányával – tehát belevágsz. Eddig minden rendben van. De hogyan éled túl a hétköznapokat? Hogyan teremtesz magadnak lehetőséget arra, hogy az otthon való lét valóban otthonlét is lehessen, amennyire szükséges? Hogyan lesz hatékony a legbensőségesebb komfortzónádban végzett munka?

Hoztam néhány túlélési bölcsességet – amelyek engem segítettek az évek során… Ha menet közben feladnád az olvasást, azért tíz másodpercet szánj még az idődből a záró mondat elolvasására.

1. Szinkronizáld az időbeosztásodat egy helyre

Van közös családi naptár, naptár a kommunális szemétszállítási időpontokra, naptár a születésnapokra, naptár a helyi römiklubbal, a környékbeli kutyásokkal, a szomszédékkal, és persze van céges naptár – talán csak egy, de a távmunkás vállalkozói életforma azt mutatja, hogy inkább több. Szinkronizáld őket egy helyre! Én a google naptárat használom erre a célra – egy gmailes cím kell hozzá, rendkívül kényelmes a használata. Minden halmaznak különböző színe van. És amikor bármelyik (különböző színű) halmaz időpontot egyeztet veled, egyből rálátsz arra, hogy minek hol tudsz helyet szorítani az életedben. Érdemes a privát naptáradban szigorúan kikapcsolódásra szánt idősávokat is létrehozni (ld. 6. pont). Ez nem a napi többszöri, kapkodó kávészünetet jelenti, hanem valami kiadósabbat (még véletlenül se a dupla espresso témakörben gondolkozz, hanem mondjuk moziban, színházban, egy jó könyvben – mindenkinek ízlése szerint).

2. Minden új feladat próbaidős feladat

Sokféle feladatot végzel a hétköznapokban. A rutinfeladatokkal egyszerű dolgod van, mert be tudod lőni, hogy milyen munkafolyamatokból állnak és mennyi idődet veszik igénybe (ugye már be is írtad a naptáradba, hogy mi mennyi?). Ám amikor új feladat épül be a napirendedbe, eleinte még nem fogod tudni, hogy mennyi idővel kell tervezned. Legalább 4-5 alkalommal, amikor ezt az új feladattípust végzed, mérd le, mennyi időt vett igénybe. Igen, fapadosan, stopperrel. Meglepően gyakran előfordul, hogy azt legyintjük valamire: “Áh, ezt max egy óra alatt megcsinálom!”, és aztán kiderül, hogy az a bizonyos egy óra az egy órától három óráig terjedő skálán egy erős négy órát ér el… Lehetőleg minden feladatnak legyen tehát pontos és előre tervezhető időkerete. A próbaidős feladatnak bőséges biztonsági időráhagyással. Ha már pontos mérési adatok birtokában leszel, könnyebben tervezed már meg a napirendedet, hiszen az addig tervezhetetlen munkafolyamatok is kiszámíthatóvá válnak. És persze mindent szigorúan beírsz a naptárba.

3. Tarts rövid szüneteket is, ne csak hosszút

Az ebédszüneten kívül is iktass be több rövid kis szünetet a feladataid között, amikor jársz egy kört a dolgozósarokban becézett ketrecedben, kinézel a nyitott ablakon vagy meggyömöszölöd az erre épp készségesnek tűnő házi kedvencet. (Ha táplálék felajánlásával kezded ezt a manővert, általában fogékony is lesz arra, hogy megszakítsa szendergését az őrült és kiszámíthatatlan időbeosztásod miatt.) Ezzel kicsit felélénkül a vérkeringésed, pihen a szemed, kinyújtóznak elmerevedett ízületeid. Jót tesz. Tudatosan kapcsold ki az agyad pár percre, és felfrissülve merülhetsz újra alá a teendőidbe.

4. Szakadj ki néha az otthoni közegből

Minél többet töltesz távmunkával az otthonodban, annál nehezebb különválasztani a magánéletedet a professzionális ténykedésedről. Ugyanazt a vízforralót használod, mint a munkahelyeden, ugyanazon az asztalon száguld grafikarajzolás közben az egered, mint ahol a gyerekek által a suliból hazahozott papírokat töltögeted ki, ugyanazon a gépen keresed az ügyfeled számlázási címét, mint ahol a heti moziműsorból csemegézel. Nekem segít, ha néha idegen környezetben vagyok. Ez lehet egy kávézó, közösségi iroda, más távmunkás otthona, kinek mennyit bír az egyéni zajszűrője. Megadja azt az élményt, hogy “dolgozni mész”, illetve hogy “hazatérsz”. Még ha technikailag az egész irodád ott is jön veled a táskádban laptop/tablet formájában. Fel fog értékelődni a ténylegesen otthoni távmunkával töltött idő is. (De jó, ma tényleg nem megyek sehová!)

5. Rend a lelke mindennek

Tarts rendet az asztalodon, a munkamappáidban, a számítógépes könyvtáraidban. A letisztult környezetben könnyebb arra az egy dologra koncentrálni, amelyre az általad összeállított időrend szerint éppen kellene. Nem fontos, hogy minden zen és csillámpónisan pozitív legyen, az viszont igen, hogy ne vonja el sok vizuális inger a figyelmedet a lényegről, és ne szűküljön be az egérmozgatási tartományod sem az órák óta halmozódó bögrék, a kapkodva betolt ebéd tányérja és az alig nyitott, “ezt-még-gyorsan-bekapom-úgysem-vacsoráztam” típusú kekszesdobozok miatt. Ha nem a szokásos otthoni munkasarkodban, hanem kávézóba mész néha pár órára dolgozni, az például megadja a letisztult asztal élményét. Én rendkívül hatékony munkaórákat tudok a legzsúfoltabb “nemotthoni” környezetben eltölteni, fülessel és zenével a fülemben.

6. Sok tervnek a realitás a halála – tartsd a zöld zónában az erőtartalékaidat!

Még ha tisztában is vagy azzal, hogy mennyi időre van szükséged a vállalt feladataid teljesítéséhez, azzal együtt, hogy kiegyensúlyozott és kipihent lehess két munkanap vagy munkahely között, számolnod kell azzal, hogy néha bizony az élet jó alaposan megdobál citrommal. Nem tudsz majd frissítő limonádét csinálni belőle – ezért jó, ha soha nem hagyod teljesen lemerülni a belső erőtartalékaidat. Hosszabb betegeskedés, a veled egy háztartásban élő kiskorú utánpótlás ügyes-bajos dolgai és fejlődése, ne adj’ ég haláleset, váratlan baleset, magánéleti problémák is kiszámíthatatlanná és rövidebb-hosszabb időre tervezhetetlenné tehetik az idődet. Ezeket az időszakokat át kell vészelni, a munkafolyamatokat átszervezni. Ilyenkor, bár paradoxonnak tűnik, még jobban rá kell feküdnöd arra, hogy minél inkább visszatöltődj, mert szükséged lesz az erődre. Hogy a visszatöltődés edzőtermi gyúrást, erdei sétát, a nagyikánál való teázást, barátnős csevegést, több olvasást vagy a szépségszalonba tett rendszeresebb látogatást jelent, el tudod dönteni. Szakíts rá időt, fontos, hogy bírd a strapát!

7. Tudj nemet mondani

Oké – ez lenne az a pont, ahol én magam röhögve abbahagynám az olvasást. A világ legkevésbé nemet mondani képes emberei közé tartozom. Világégésnek kell ahhoz történnie, hogy megtegyem, mégis volt már rá példa. Ha túlvállaltad magad, vagy az élet azokat a bizonyos citromokat dobálja sorozatban, úgyis el fog jönni az a pont, amikor vagy te magad omlasz össze (és minden mást is magaddal rántasz), vagy néhány feladatra könnyes szemmel nemet kell mondanod. Mert úgysem fogod tudni megcsinálni, még ha a szíved is szakad érte. Erre nincs túlélési technikám. Talán annyi, hogy ha lehet, még az összeomlás előtt ki kell mondani azt a nemet. Ez a korrekt megoldás mindenkivel szemben.

+1 …de ez lehet, hogy csak az én nünükém

A zenehallgatás nálam nagyban segíti a koncentrálást. Nagy előnye, hogy a viszonylagos csendbe hasító külvilági zajok (vérmókusnak látszó porcicát ugat a házőrző, hangos örömsikolyokkal elgaloppozik odakint egy kisebb óvodás osztag, a – szigorúan kinti… – cirmos éktelen felháborodással követel bebocsáttatást, hagymát-répát-burgonyát árulnak hangszórós kocsiból stb.) nem zavarják meg a koncentrálást. A fülesből szóló zene nálam többé-kevésbé “homogén”, megszakítatlan figyelmet tesz lehetővé. Érdemes olyan lejátszólistát választani, amelyben vagy nem értjük a szövegeket, vagy nincs is szöveg az egyes számaiban. Az agyunk ugyanis automatikusan követi az ismert és értelmes dalszövegeket, akár még dudorásszuk is őket, ami rontja nyelvi készségeink hatékonyságát. És igazán nem szerencsés, ha egy sikamlósabb tankcsapdás dalszövegrészlet becsúszik az eredetileg (becsszóra) udvariasnak szánt fizetési felszólításba.

 

Zárszónak annyi, hogy még véletlenül sem magas lóról ordibálok. Ha ezeket a pontokat képes lennék mind maradéktalanul és következetesen mindig betartani, ez a blogposzt nem hónapokban, hanem napokban mérhető idő alatt készült volna el. De a remény (és a törekvés) hal meg utoljára.