Egy független kép a magyar startup-világról – kell nekünk?

Hűvös Ágnes Kerülj képbe, The Naked Entrepreneur

Ritkán állunk közösségi finanszírozási kampány mellé, de most megtesszük. Van ugyanis egy dokumentumfilm, amit nagyon várunk, nagyon megnéznénk – és nagyon az utolsó pillanatban látszik elakadni. Az alkotó, Gellér-Varga Zsuzsanna írt egy izgalmas posztot a jelenlegi dilemmákról. Ha túl hosszú (tl;dr), akkor csak ezt a 3 mondatot olvasd el:

  1. Van egy őszinte film arról, hogyan dolgozik, bukdácsol, él egy kezdő startupper és egy kezdő üzleti angyal… azaz majdnem van ilyen film.
  2. Már egy (1!) mozijegy árával is támogathatod, hogy elkészüljön, öt mozijegy áráért pedig a tiéd is lehet maga a film.
  3. Kell?

Miért fontos ez nekünk? Amikor 2011 körül még a korai fázisú befektetések homályos vidékén a Jeremie I szakemberei is machetével vágták a dzsungelt, felbukkant Pesten egy figura, aki befektetési bankár volt korábban, utána pedig azt vette a fejébe: üzleti angyal szeretne lenni. Ő volt az, aki 2013-ban egyedül képviselte a magyar (rejtőzködő) angyalokat egy európai szakmai konferencián. Ő nyilatkozott a sajtóban, előadott, szakadatlanul tanult, dolgozott – sőt: jelenleg is fontos és ismert szereplője ennek a befektetési területnek. Akkor nőtt fel a szerepéhez, amikor mi a Megoldás.Mostot (a leendő Karsont) építettük. Zűrös évek voltak, kezdő meetupokkal, kezdő befektetőkkel, értetlen laikusokkal – talán emlékszel te is.

Egy olyan országban vagyunk, ahol elvileg akár ötezer potenciális angyal is lehetne – de valójában alig néhány százról tudunk, és ennek is csak töredéke szerveződik hálózatba. Egy ilyen országban, ahol egy szektor egyik fontos szereplőgárdája éppen csak megérkezik a színre… itt  érdemes igazán ránézni, hogyan lesz valaki üzleti angyal. Fontold meg te is – legyen film?

Ha még nem vagy benne biztos, olvasd el a filmrendező sorait is.

Gellér-Varga Zsuzsanna filmrendező írása

Többen kérdeztétek tőlem az elmúlt hetekben, hogy miért kell támogatást kérnem egy filmhez, ami egy befektető portréja? Miért nem támogatja ő maga a róla szóló filmet? Független dokumentumfilmesként számomra evidens volt, hogy miért nem, de megértettem, hogy ezt érdemes tisztázni, ezért elmesélem, hogy keletkezett ez a film.

 A dokumentumfilmes találkozása az angyallal

Tónit (azaz Károlyi Antalt) én „találtam meg” a film számára, én kértem fel szereplőnek a filmhez. Régóta érdekelt a startup-világ, és 2011 környékén elkezdtem szétnézni, hogy mi történik Budapesten ebben a témában. „Castingoltam”, startup-eseményekre jártam és az egyiken összetalálkoztam Tónival, aki meg nemrég költözött haza Nyugat-Európából és befektetni való projekteket keresett. Beszélgettünk, és eleinte csak arról volt szó, hogy ha ő lát-hall valami érdekes induló startupról, akkor szól nekem. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy nekem ő az ideális főszereplő, az ő útján keresztül el tudom mesélni, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy kezdő befektetőnek és egy kezdő startuposnak. Ráadásul az ő személyes, családi története is figyelemreméltó volt, amelyről azt gondoltam, hogy hozzátehet a történet rétegeihez.

Még egy nagyon fontos érv szólt Tóni mellett: a nyitottsága, az a hozzáférés, amelyet az életéhez – üzleti és személyes életéhez egyaránt – nyújtott. Azt hiszem – és utólag már tudom is, akkor inkább csak szerencsém volt –, hogy ilyen mértékű betekintést nagyon kevés embertől kaptam volna. Gyakorlatilag csak a tárgyalópartnerei mondtak időnként nemet a forgatásra, ő sosem. Tóni főszereplő társa, András (Perényi András) pedig már egy kész helyzetbe csöppent, amikor ő elkezdett tárgyalni Tónival a befektetésről, én már a képben voltam. Le a kalappal előtte, hogy ő is bevállalta a kamera jelenlétét minden esetben.

Valódi storytelling

Egy dokumentumfilm – szerintem – akkor izgalmas, ha egy történetet követ végig, mesél el. Ha indirekt módon szól egy jelenségről, nem pedig megszólaltatva az iparág fontos szereplőit, akik okosakat mondanak. Az is jó, fontos, de egy más műfaj. Az általam művelt történetmesélős dokumentumfilm sokkal személyesebb, sokkal jobban belemászik a szereplők életébe, de többet is adhat a nézőjének, igazi filmélményt, ahol van kiért izgulni, van tétje a dolgoknak, a konfliktusok és megoldásaik beépülnek a filmbe.

Tóni „angyali” türelme és nagylelkűsége nélkül ez a film nem lenne. És nem lenne András lelkesedése és forgatott anyagai nélkül sem. Ő komolyan vette a kérésem, nem csak az iLandGuide-ért dolgozott szívvel-lélekkel, hanem a filmért is. A bizalom, amit kaptam mindkettőjüktől – felbecsülhetetlen. Soha nem éreztem nyomást, türelmetlenséget egyikőjük részéről sem, pedig éveken át egy kockát se láttak a készülő filmből. Semmilyen módon nem próbálták meg kontrollálni a filmet, sem a saját imidzsüket. Tóni a forgatás négy éve alatt egyes egyedül egy boxedzésen kérte, hogy ne vegyem fel, amint ugrókötelezik. („Ugye, egy kívánsága mindenkinek lehet?”). Andris meg, ha tudta, hogy forgatni fogok vele is, és épp volt ideje, akkor elment fodrászhoz előtte. Ennyi volt a beavatkozásuk a történetbe.

Ennyi év után, és a majdnem kész filmmel a kezemben itt az ideje, hogy elmondjam: hálás vagyok a nyitottságukért, a segítőkészségükért, hogy beengedtek az életükbe. Hogy felvállalták emberi mivoltukat hibáikkal együtt. Hogy nem akartak beleszólni abba, hogy mi jelenik meg róluk, bizalmat adtak nekem, és elfogadták, hogy az ő történetüket én mesélem el, ahogyan én látom. Hogy megértve a műfaj sajátosságait elfogadták – egy közel kész verziót látva nemrég –, hogy a dramaturgia kedvéért sűríteni, tömöríteni kellett a történetet, és a nagy egész igazsága kedvéért egyes részletek elsikkadhattak.

Én mindig úgy gondoltam a film leendő közönségére, hogy egyrészt az Andráshoz hasonló problémákkal küzdő startuposok, másrészt a Tónihoz hasonló dilemmákkal szembesülő befektetők vagy leendő angyalok fogják majd érdeklődéssel fogadni, hiszen egy, az övékéhez nagyon hasonló történetet mesél el. Másrészt – és e téren már nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam – a laikusok, vagyis a nem startupközegben mozgó emberek számára nagyon izgalmas bepillantani egy általuk nem ismert világba egy emberi történeten keresztül. Azt hiszem, Tóni és András motivációja is ez lehetett, hogy részt vegyenek a filmben, ami a kettőjük személyes történetén keresztül egy korszak történetét meséli el.

Őszinte arcok – alapértékek a filmben

Fontos hangsúlyozni, hogy nem etikus egy dokumentumfilm szereplőjének fizetni a filmben való részvételéért. De ugyanúgy etikátlan pénzt elfogadni egy szereplőtől a produkciós költségekre. Ha ez történne, akkor a film onnantól kezdve egy PR-anyag lenne, egy promóciós videó, melyet a film főszereplője rendelt meg. Itt ilyesmi nem történt. Az Angyali üzlet nem promóciós céllal készült, hanem kifejezetten a hagyományos, megfigyelésen alapuló, magyarul „követéses”-nek nevezett módszerrel, független produkcióban. A hazai startup-világ kezdeti éveinek történetét szeretném elmesélni – ahogyan én látom.  

Azért tartottam fontosnak mindezt megosztani, mert így hátha jobban megértitek, milyen típusú filmről is van szó, és miért van szükség a támogatásotokra.

Tóni és András életében négy éven át fel-felbukkantam, és a vágás során azóta is valószínűleg többet láttam az arcukat, mint ők saját magukat a tükörben. Számomra nagyon izgalmas volt 250 óra nyersanyagból megtalálni és elmesélni az általam legjobbnak tartott sztorit. Remélem, hogy ti – a film leendő nézői – is hasonló izgalommal és érdeklődéssel nézitek majd Tóni és András történetét.

És mire kell még pénz?

A film kész van, de ebben az állapotában még annyira nem élvezhető. A befejező munkálatokat stúdióháttérrel bíró szakemberekre kell bízni: az akusztikus zenefelvételt, a grafikát, a hangkeverést, a fényelést. Mindezt úgy, hogy a film már “picture lock” állapotban van, vagyis a szerkezethez már nem nyúlunk. Ennyi.

Gellér-Varga Zsuzsanna

Most te jössz.

Kérdezz, kommentálj, és ha érdekel a film, akkor támogasd a befejezését, azaz kattints a nagybetűs részre:

TOVÁBB A FILM INDIEGOGO-OLDALÁRA